Mi van akkor, amikor a pár egyik tagja vallásos, a másik viszont nem. Ilyenkor kötelező a templomi esküvő - pl a vallásos fél családja erre vágyik, viszont a nem vallásos fél nem akar?

hát nem gyenge nyomás lesz rajtad .. templomi esküvő aztán a gyerek keresztelője és elsőáldozás stb.

ha mákod van megszereted de én megutáltam a papokat meg az egyházat igy sose mentem volna vallásos palihoz férjhez.

Nem az számít mit akar a család. Ha olyan partnered van, aki vallásos, úgyis kiáll majd amellett, hogy legyen templomi esküvő. A férjem igen vallásos. Én is vallásos nevelést kaptam, de kevésbbé tartottam a vallást. Esküvőkor a templomban letett eskü volt a legfontosabb párom részére,nagyon mélyen érintette. Nyolc év együttélés után házasodtunk össze, és igen, úgy érzem, hogy szüksége volt arra, hogy Isten előtt kössünk fogadalmat.Előtte is nagyon jó kapcsolatban éltünk, de utána még inkább. Szóval számít...

Ha nem vagy vallásos válasz olyan partnert akinek ez kevésbé fontos, különben nagyon sok problémád lehet és nem csak az esküvő miatt.

A volt vőlegényem és én sem voltunk vallásosak, viszont ő nem nagyon bírta, hogy nekem van saját akaratom.

Szétmentünk...

Aztán kiderült, hogy elvett egy vallásos nőt feleségül.

Hát jó sokat beszélgetnek arról, hogy a férfi miért nem vallásos. Legalább van téma halálukig.

A nő látszóleg mindenben eleget tesz az "urának", közben a gyerek végül vallásos óvodába jár, azon az alapon hogy az olcsó és hogy angolt is tanítanak neki.

Megszületett az első kompromisszum, a férfi mindenképpen akarta, hogy a gyerek már kiskorától nyelvet tanuljon, de pénzük nincs. Itt jött kapóra a vallásos nő találékonysága, beiratta a gyereket, hosszas beszélgetés után egy vallásos óvodába, ahol angol is van.

Látszólag a vallásos nő azt csinálja amit a férje akar, de mégsem. Én mindig nyíltan véleményt mondtam, na ez nem tetszett. A vallásos pipi nem mond véleményt, bólogat, aztán azt csinálja, ami neki jó. Persze hosszas beszélgetés után.

Én ha férfi lennék ezt nem engedném. Engem ne verjen át ilyen formában senki.

Szerintem azonban ritka, hogy vallásos és nem vallásos család gyerekei házasságot kötnek. Ha igen, akkor általában áll a bál, főleg, ha a nő nem vallásos.

A vallásos nőből hamarabb lesz látszatrabszolga, így jobban megtűrik, mint az olyat, mint én vagyok.

Természetesen én is férjhez mentem azóta, de lehet saját véleményem, mielőtt ebbe kötne bele vmelyik hozzászóló.

Ha ezt a kérdést nem tudjátok megoldani, inkább ne házasodjatok majd. :)

Semmi nem "kötelező", a pár dönt, nem a család.

Mi nem vagyunk bigott vallásos család, de nekem személy szerint fontos volt az isteni áldás, és az, hogy amit Isten egybeköt, ember szét nem választhatja.

A párom egész családja ateista, meg sincsenek keresztelve.

Szerencsére a pap, akihez mentünk, normálisan állt a kérdéshez, és "csak" 6 alkalom jegyesoktatást írt elő, nem kellett keresztelkedni meg áldozni. Mivel a párom szeret, és tudta, hogy fontos nekem, ennyit bevállalt értem. Szerincsére a jegyesoktatás is kifejezetten tetszett neki, de mondom, normális papunk volt.

De... ha 1 éves hittanra és keresztelkedésre akarták volna kényszeríteni akarata ellenére, akkor én mondtam volna le arról, hogy templomi esküvőnk legyen.

Végül mindenki elégedett volt, a családok is.

Az attól is függ, mennyire vallásos az illető.

Az én férjem például vallásos, naponta olvasgatja, tanulmányozza a Bibliát, én ezzel szemben, nem is hiszek istenben. Nem volt templomi esküvőnk, egyrész én nem akartam, a férjemnek pedig nem volt annyira fontos. Nagyon valállásos, de ő inkább az úgymond közvetlen, és nem közvetett kapcsolatban hisz istennel. Aki azt vallja, nem az a fontos, hogy tartod a kezed ima közben, hanem hogy istenhez fordulsz, vagy nem kell feltétlenül templomba járnod, azzal nem leszel jobb hívő...

Szerintem ha két egymást szerető ember ezt meg tudja oldani.

Ha a nem vallásos fél nem vallásellenes, csak nem hisz, akkor szerintem nem hal bele a templomi esküvőbe. Arról nem is beszélve, hogy a templomi esküvő sokkal romantikusabb, szebb, mint egy ronda hivatalban 10 perc alatt lezavart esküvő.

Persze okozhat a vallás később is gondokat, pl. a gyerekekkel mi legyen, stb.

De szerintem itt is a nem vallásos félnek kell tolerálni. Én úgy oldanám meg, hogy ismerje meg a kicsi a vallást, járjon hittanra. Nyilván nem jó az ellentétet látni ilyen helyzetben a szülők között, ha anya azt mondja, hogy ez baromság, apa meg szenttül hiszi. Szerintem ésszerűbb azt mondani a gyereknek, ha megkérdezi, hogy pl. én hiszem-e, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Igaz, így is nehezebben szilárdul meg a hite, mint ahol mindkét szülőtől azt hallja, hogy hiszi, de még mindig jobb. Idővel pedig majd eldönti, hogy ő hisz-e vagy sem, nem kell kényszeríteni semmire, a pedig nem árt, ha tisztában van a dolgokkal.