Mire bíztatnátok a gyereketeket?

Jobb, ha te ebből kimaradsz, "jó tanács"-szintjén se szólj bele a dologba, mert akkor te is könnyen megkaphatod, hogy uszítod őket.

Mint írtad, látják a ygerekeid is, hogy mi a helyzet, és ahogy nőnek, egyre jobban tudják/merik majd kezelni ezt.

Én azt mondom, hogy SE lebeszélni, se rábeszélni ne akard őket semmiről/semmire.

Nme eröltetném hogy ott legyenek.Igaz az én szüleim szeretik az én gyerekeimet, d enem szeretnek oda menni, mert mindig marják egymást.Ha sokáig nem megyünk, akkor már kérdik hogy esetleg megyünk e. meg kérdik mi van velük, de ennyi.Nme buták már, fel tudják fogni, akkor majd elrendezik magukban.

Tudom rosszul esik nekik, megértem.Nekem is ilyen volt a nagymamám, megvolt a kedvenc unoka.

Saját tapasztalat: nagymamám nem igazán szeretett engem, mindig a kisebb unokákat ajnározta, ők kaptak meg mindent. Egy szelet csokit vett, amit a szemem láttára osztott 3 felé közöttük, én pedig nem kaptam semmit. Szüleim soha nem mondtak róla rosszat, nem uszítottak ellene. Amint elértem azt a kort, kijelentettem anyuéknak, hogy nem vagyok hajlandó a mamához elmenni. Tőlünk 250 Km-re lakik. Ez volt 20 éve. Azóta kb 3x láttam, amikor jött hozzánk, de nem is hiányzik. A hőn szeretett unokái pedig ugyanúgy lesz@rjak a fejét mint én.

Bízd rá a gyerekeidre a döntést, és ne kényszerítsd őket semmire. Attól mert kamaszok még nem hülyék, tudják, látják mi történik.

nem kell belavatkoznod, a gyerekeid megérzeik az ilyet, és majd cselekednek.

Nekünk minden névnap, és születésnap kötelező volt apukám szüleinél, tudtuk, hogy minkent nem szeretnek annyira, mint a másik unokát. Ahogy nagyobbak lettünk mindenfélét kitaláltunk, csakhogy ne kelljen menni. Egyre jobban elmaradtunk, és mivel nem szeretnek minket annyira, ez nem is esett nekik olyan rosszul.

Ahogy a válaszokat olvastam, rájöttem, hogy nem csak nálunk volt így.

Apai nagyszüleim...jobban mondva nagymamám, mert tati egy áldott ember volt...folyton a 2 idősebb unokáját, az idősebb fia gyerekeit istenítette. Pénzt adott nekik, mikor nem volt kocsi, csak egy szó, és már ugrott is nekik...stb. Mi 3-an, plusz apum, a fiatalabbik fia anyuval együtt le volt sz*rva.

Az okot nem tudni, egy csak az én elméletem: az én anyukám egy egyszerű pék szakmunkás, a keresztanyám viszont diplomás középiskolai tanár. Szerintem azért segítették őket annyira, mert "értelmiségi".

Ma az a helyzet, hogy a két unokatesóm diplomás, nekünk...nekem nincs diplomám, nem is jelentkeztem felsőoktatásba, a két tesóm pedig még nem tart ott.

Szörnyen büszkék lennének a diplomás unokájukra.

A helyzet viszont ma a következő:

Mamám 13 éve, Tati 12 éve elhunyt. A temetés körüli hercehurcát az én szüleim intézték, a temetőbe virágot ültetni mi járunk ki, a sírt mi tartjuk rendben. Most került elő egy földnek a hagyatéki ügye, mert lejárt a bérlővel a szerződés és rájöttek a hivatalban, hogy 12 éve valamit elírtak...No comment...azt is mi intézzük.

A másik fiának a két lánya Halottak napja kivételével a temető közelébe se megy. Mi minden hétvégén megnézzük, hogy mi a helyzet. Észre sem veszik, ha lelopnak valamit a sírról...mert itt sajnos az is előfordul...

Még kicsi voltam, most vagyok 20, akkor voltam 7-8 éves, de felfogtam, hogy amazokat sokkal jobban szeretik. Minden szülinapkor, névnapkor tortájuk volt, egy csomó kép készült róluk, amit albumokban őriztek. Rólunk volt 1-2 kép, az elég is volt nekik.

A gyerekeid felfogják, és egy idő után nem mennek a nagyszülőkhöz. Ne mondj nekik semmit, mert a végén még az anyukád, vagy még rosszabb, az anyósod ellened fordul.