Tényleg én vagyok a sz*rkavaró amiért őszintén beszélgettem a volt férjem élettársával? Nem akartam bekavarni a kapcsolatukba.

A volt férjemmel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Gyerektartást fizet, néha beugrik a gyerekekhez, de ennyi. Az élettársával viszont most néhány hónapig egy munkahelyen dolgozunk és ebédszünetben összefutottunk a konyhában. Kedves nőnek tűnt és amikor felajánlotta, hogy beülhetnénk valahova beszélgetni én belementem. Látásból eddig is ismertük egymást, de addig köszönésen kívül nem nagyon beszélgettünk egymással. A beszélgetésen szóba kerültek a gyerekek is, nekem 3 van (2 a volt férjemtől), ők meg most várják a másodikat. Ezzel meg eljutottunk odáig, hogy valamit furcsának talál a fiuk fejlődésében és a védőnő a korai fejlesztőhöz irányította őket. Én erre kiböktem, hogy ez nem olyan meglepő, hiszen a mi gyerekeinkkel is van kisebb-nagyobb probléma. Kicsit még beszélgettünk, adtam neki néhány tanácsot meg telefonszámot szakemberekhez és teljesen nyugodt hangnemben elköszöntünk egymástól. Néhány nappal később a volt férjem beállított és elküldött melegebb éghajlatra, hogy mi ütött belém, miért akarom tönkretenni a kapcsolatát, miért nem tudom befogni a számat stb, persze nem ilyen szép szavakkal fogalmazott. Kiderült, hogy a beszélgetésünk napján a barátnője jól beolvasott neki, hogy egy hazug, megbízhatatlan alak és 2 nappal később hazacuccolt a fiukkal együtt a szüleihez.

Én nem akartam így bekavarni nekik, de nem tudtam, hogy titok, hogy mi van a fiainkkal. Csak az igazat mondtam el és rá nézve semmi becsmérlőt nem mondtam. Volt anyósom azóta hívogat, hogy milyen sz*r alak vagyok, soha nem szeretett stb.

Mégis, mit kellene most csinálnom?