Régen alaposan megismerték egymást azután összeházasodtak. Manapság meg azért válnak el, mert alaposan megismerték egymást?

"Totál felesleges a házasság. Az igazi az aki papír nélkül is veled marad."

Nem is azért szokás házasságot kötni, hogy a papír összetartson.

A házasságkötés többek között üzenet a társadalom felé arról, hogy mi ketten már összetartozunk, ne pályázzatok egyikünkre se. Aki nem mer vagy nem akar egy ilyen üzenetet megfogalmazni a közösség felé, az szerinted mennyire veszi komolyan a párját, a kettőjük kapcsolatát? Szerintem nem eléggé.

Ne nevettess, nagyimék 3 hónap ismeretség után házasodtak össze, szüzen ment férjhez. Nagyapám max pár hétvégi vacsin vehetett részt, majd vissza a munkásszállóra. Mai napig rendszeresen megveri nagyimat, ő meg ragaszkodik hozzá, mert szégyenben maradna.

Anyám meg 6 hónap ismeretség után házasodott, maradjunk annyiban, hogy ezt se kellett volna. Mondjuk ők elváltak, nagyim ki is tagadta ezért a szégyenért anyámat.

Én meg több éve együtt élek a barátommal, nem tervezünk házasságot.

Régen ugyanannyian elváltak, vagy ha nem, szeretőt tartottak. Ha az sem, akkor csak tűrtek egész sanyarú életükben. Manapság meg jön a nagy szerelem, ki se próbálják milyen igazán együtt élni, vagy később pl gyerek miatt megváltozik a kapcsolatuk, és puff, ott a válás. Manapság pedig el sem ítélik, a nők akik nem élték ki magukat fiatalkorukban elkezdenek pasizni, hiányolják a fiatalságukat gyerek mellett, vagy a pasi kezdd el fiatalabb facér nőket keresni, mert anyuci nem tudja kielégíteni az igényeit. Még csak meg sem próbálnak küzdeni. Mert minek? Mindenhonnan az jön hogy egy életed van, éld meg, a gyerek sem számít, hiszen ha a szülő szenved a gyerek is.

Azt viszont hülyeségnek tartom hogy a jelen generáció látja a sok mozaik családot, és ezért nekik is ez lesz a normális. Pont hogy a mai sanyarú sorsú gyerekek akiknek változtatni kell. Én, és sok hozzám hasonló korabeli fiatal gondolja azt, hogy jobb már talán meg se házasodni, gyereket minél később vállalni (nem negyven évesen azért :D ), hogy megtaláld azt, akivel ezt akarod, és az egész életedet le tudd élni vele. Soha nem akarnék olyannal összeházasodni, akivel már nem vagyok hosszú ideje együtt, életvitelszerűen is. És ha műküdik, jöhet a gyerek.

"Pont hogy a mai sanyarú sorsú gyerekek akiknek változtatni kell."

De nem tudják, hogy hogyan. Mert alig látni jó példát, és azt is csak messziről látják, tehát inkább csak elképzeléseik vannak, a realitásról fogalmuk sincs.

"Én, és sok hozzám hasonló korabeli fiatal gondolja azt, hogy jobb már talán meg se házasodni, gyereket minél később vállalni (nem negyven évesen azért :D ), hogy megtaláld azt, akivel ezt akarod, és az egész életedet le tudd élni vele. Soha nem akarnék olyannal összeházasodni, akivel már nem vagyok hosszú ideje együtt, életvitelszerűen is. És ha műküdik, jöhet a gyerek."

Igen, sokan így gondolkodnak. De nem ez a megoldás. Hiszen pont ebből a hozzáállásból adódik a sok házasságon kívül született vagy legalábbis megfogant gyerek - ami eleve handycap, ha nem nyugodt körülmények között éleheti végig a nő a várandósságot, hanem azon izgulva, hogy hogyan lesz tovább. A házasság nem próbálható ki előre. Az élet folyamatosan változik. Hiába jössz ki jól valakivel addig, amíg nincs gyerek, amikor a gyerek megszületik, annyi minden megváltozik, hogy ha nem volt meg eleve az elhatározás, hogy vele akarsz maradni életed végéig, akkor mitől menne? Annyi mindenre rá lehet majd fogni, hogy de nem úgy van, ahogy te hitted, hogy lesz... Eleve: mondta valaki, hogy tényleg fog jönni a gyerek? És ha nem? Vagy ha csak mindenféle nehézségek árán? És ha csak örökbefogadással jöhet szóba? Eljuttok odáig egyáltalán, ha nem volt meg eleve az elhatározás? Szóval nem, nem kipróbálni kell egymást, aztán dönteni, hanem előbb kell dönteni. Ha a döntés megvan, akkor pedig nincs miért nem összeházasodni - és aztán lesz, ami lesz: ha kelletek egymásnak, akkor akkor is kelleni fogtok, ha nem lesz (saját) baba.

Bármelyik időszakot is jelentse a régen, sokkal rosszabb volt. Az emberek azért válnak el, mert megtehetik. A házasság intézményében nincsen semmi organikus, csak a történelem során igen pregnánssá váló ábrahámita szekták (zsidóság, kereszténység, iszlám) jegecesítettém a köztudatba, kiszolgálandó azt az igényt, miszerint ne aprózódjon a vagyon, meg igazolható legyen a vérvonal.

A házasságon belüli abúzus még most is igen nagymértékű, de ennél mindig rosszabb volt a történelen során, a nőknek pedig nem volt nagyon menekvése. Vagy ha volt, akkor úgy, mint a tiszazugi méregkeverőknek. Sokkal rosszabb volt régen a helyzet, olyan kapcsolatokba kényszerültek emberek, amelyeknek semmi köze nem volt soha a szeretethez meg a kölcsönös megbecsüléshez.

"Bármelyik időszakot is jelentse a régen, sokkal rosszabb volt. Az emberek azért válnak el, mert megtehetik. ... A házasságon belüli abúzus még most is igen nagymértékű..."

Az meg hogy lehet? Hiszen elválhatnak! Ha még most is igen nagymértékű, akkor nem a házasság intézményével van baj.

Az én anyám két hét (!!) házasság után bevallottan rájött, hogy mekkora szarba tenyerelt az apámmal. (Apu amúgy egy felszínes bonviván volt, ez volt a 60-as évek, most tán alfahímnek mondanák). Na szóval, anyám neeeeem, nem vált el, mert "mit fognak szólni", inkább szült még két gyereket ebbe a szarkupacba (engem és a nővéremet).

"Öröm" volt felnőni ilyen "családban".