Adjatok tanácsot, nem tudom, jól tettem-e?
A történet a következő. Van egy férjem akit imádok. 5 éve vagyunk együtt. 2 hete kiderült az édesapja Rákos.
70 éves, nagyon rossz állapotban van, a tüdeje, mája csontja teli áttétekkel. Az egész sztori egy évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkoriban kezdett panaszkodni apósom, hogy fáj a lába, csípője. De a családból senki nem mondta neki kerek perec, hogy irány az orvos. Pedig volt már 7 éve agyvérzése. Azóta bicegett, és azt hittük, hogy a forgója van kikopva. Én mondtam a férjemnek, keressünk neki orvost, de mindenki másra várt, és az öregnek se akarózott a doki. Mostmár tudjuk teli van áttéttel a csípő csontja is. Kiderült az utóbbi időben anyósom hordta neki a fájdalom csillapítót amiből napi 8-10!!!! szemet vett be. Anyósom nekem panaszkodott, hogy az ismerősök neki szólnak milyen rosszul néz ki apósom. Ezen teljesen kiakadtam mert hát kinek mondják ha nem neki. kb 1 hónapja hirtelen lefogyott apósom 20-25 kilót. Mondtam a férjemnek itt nincs mire várni vinni kell orvoshoz. Elkezdtem kutakodni ismeretségi körömben, és sikerült egy professzorhoz bejuttatni. 2 héttel ezelőtt. Azóta a létező összes vizsgálat megtörtént és egy hét után átküldték egy másik kórházba. A két hét alatt anyósom 2x volt látogatni abból 1x úgy, hogy én szóltam rá be kell jönni beszélni a kezelő orvossal, mert én csak a menye vagyok nem dönthetek mindenben. Van még egy huga, és egy öccse a férjemnek, sok mindenben rájuk se lehet számítani. Mi minden nap benn vagyunk, munka után rögtön megyünk, és este 8ig benn vagyunk vele. Mi fürdetjük, etetjük, pelenkázzuk, mikor mire van szüksége....
Tegnap áthelyezték kórházon belül egy másik szobába.
Előző este a cuccait mi már elintéztük. Délelőttre megkértük anyósom, és férjem húgát menjenek be segíteni a maradék dolgokat rakják neki rendbe. Délután hívott minket apósom, hogy nagy fájdalmai vannak, még nem kapott aznap gyógyszert! Teljesen kiakadtam, rohantunk be. Szóltam a nővéreknek, hogy hogy fordulhat elő ilyen, még nekik állt feljebb. 3 napja van ebben a kórházban de minden napra van valami gáz a nővérekkel....
Odajött apósomhoz a kórteremben, és figyelmeztette apósomat, hogy ne szórakozzon meg hazudozzon mert kapott gyógyszert. Kiment a nővérke és mondta apósom, hogy nem kapott. Mondtam a férjemnek valamit kell cinálni intézni, erre rám förmedt, hogy fogjam be a szám mit balhézok, mert más meghallja. Ez már nem az első eset volt mióta bejárunk látogatni. Az egész családja egy tutyi mutyi.
Mindenért nekem kellett eddig szólni, nekem kellett az orvosokkal beszélni stb. Nem esik nehezemre ne értsetek félre. Bármit hajlandó lennék megtenni, hogy apósomon segítsek, és a férjemnek könnyebbé tegyem ezt az egészet. Ezért a két dologért mindent megtettem eddig is. De miután ez a kis vita tegnap kialakult köztünk, fogtam magam sarkon fordultam és otthagytam a kórházban. Szépen hazajöttem tömegközlekedéssel, másfél órányira lakunk.
Nem tudom jól cselekedtem-e? Ti mit csinálnátok. Most nem tudom, hogy apósommal mi van? Azóta nem szóltunk egymáshoz a férjemmel. Mit kéne tennem? Túl sértettnek érzem magam ahhoz, hogy bocsánatot kérjek.
válasza:Talán nem neked kéne bocsánatot kérned, hanem tőled kéne a férjednek bocsánatot kérnie és pluszba még az anyósnak és a húgnak köszönetet mondania. Ez alap.
Ha segítek valakin egy helyzetben, attól elvárom, hogy egy köszönöm-öt odabökjön, mert az csak egy szó, ami elhagyja az ember száját, egy másodperc erőfeszítést nem igényel. Míg a te segítséged nem kis erőfeszítést igényel, mert ismerőst keresni, elintézni neki a jó helyet, bemenni hozzá mindennap, ez bizony egy család életében nagy erőfeszítés, amikor tudjuk mindenki dolgozik.
A férjedet megértem mert ideges, és fél, hogy elveszíti az apukáját, azért reagált így, ami érthető, viszont bocsánatot kell kérnie érte.
A határozottságodat, amit a férjed "jelenetként" értékelt szintén megértem, mert ha lapítasz, azzal nem segítesz, ha lapítasz, akkor az apósodnak nem lesz gyógyszere, és szenvedni fog.
Gyanítom, hogy a férjed érdeke az is, hogy ne szenvedjen az apukája, és ha ehhez az kell, hogy letépd a nővérek fejét, akkor tedd meg. Bár a férjednek kéne így kiállnia az apukájáért.
Az biztos, hogy ha az én apám nem kapna gyógyszer, és szenvedne, és pluszba még hazugnak nevezik, hát lehet, hogy nem kis jelenetet rendeznék, és még a "panaszkönyvbe" is beírnék. Uram, anyám micsoda egy kifordított világot élünk.
Szóval azt tudom mondani, hogy minden lépésed helyes volt, így az is, hogy megsértődtél.
válasza:Kedves utolsó köszi.
Tudom, hogy a férjem is össze van zavarodva. Sose halt még meg közeli hozzátartozója. Nagyon szerencsés.
Nekem már igen, talán ezért kezelem máshogy a helyzetet.
De pont ezért vagyok tanácstalan:-(
Ráadásul most hazajött, kérdeztem kaját csomagoljak-e, és mondta, hogy azt hiszi apósom rá haragszom.
Ma bizti bemegyek.
válasza:Menj be, és mondd meg neki, hogy nem haragszol rá.
A férjeddel pedig tisztázd, hogy ne legyen később tüske benne. Azért a helyedben, nekem jól esne egy apró kis bocsánatkérés, hogy ne haragudj, hogy mufurc voltam, de te is tudod min megyek keresztül. Azért te is a családja vagy.
válasza:Kedves kérdező!
Sajnos tényleg eléggé tutyimutyi családod van, de:
Tapasztalatból mondom, évekig dolgoztam rákos,idős emberek közt: sajnos kaphatott olyan gyógyszert apósod, amitől kicsit zavart lett, és esetleg összefolyik neki az idő, ezért érzi, hogy nem kapott gyógyszert, sok mindennel elúszhat a nővér, de ilyesmivel azért nem szokás. Ha nem így van, és tényleg semmit nem kapott: csak azt adhatják amit az orvos kiírt lázlapra és az illetékes beletett a dobozba(nem valószínű, hogy az gyógyszerelt a dobozokba, aki aznap osztályon volt, és osztotta, és akit leszúrtál), így lehet azt szúrtad le, aki nem is tett semmi rosszat. A már fent említett tapaszt csak a végefele kezdik adni, sok mellékhatás miatt akkor kezdik el, ha más nem segít.
Anyósod vagy nagyon nemtörődöm, vagy nem bírja elfogadni, hogy ekkora a baj, a maga módján kuruzsolt, most, hogy már maga előtt se tagadhatja, hogy nagyon nagy a baj, inkább szembe se néz vele. Nem szép dolog, ha így van, de nem tehetsz semmit, minthogy Te apósod mellett leszel, amennyit tudsz. Kitartás!
Köszönöm a kedves szavakat.
Most értünk haza a kórházból. Apósomnak megmondtam, hogy imádom, és nem tud olyat tenni amiért haragudnák rá.
A nővérek kummantottak. Én elhiszem, hogy ők is leterheltek, sok a beteg. Semmi mást nem "várunk" el, hogy a gyógyszer rendben legyen. Mondtuk nekik minden mást, fürdetés pelenka ha kell mindent elintézünk. Tegnap az volt este fura a gyógyszer adagban, hogy az eddigi 6-7 szem helyett a dupláját hozták. Hát nem tudom ki hibázott... Mostmár mindegy, legalább azt elértük, hogy nem rakják le neki hanem megvárják míg beveszi. Nekünk már ez is megnyugvás. A férjem bocsánatot kért! :-) Egy áruház közepén letérdelt a dinnye:-)))))))
Imádom! Nehéz lesz ez az egész de muszáj végig csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!