Adjatok tanácsot! Veszekedünk a semmiségen!?
Négy éve vagyunk együtt a párommal, az esküvőt tervezgetjük már régtől. 3 évig minden a legnagyobb rendben ment, nagy szerelem és szeretet, hatalmas ragaszkodás, mostanra viszont minden semmin megharagszunk, összeveszünk, és nem látom azt a nagy odaadást sem. Azt elfogadom, ha a szerelem szeretetté alakul, de az utóbbi időben mintha az is csak kis mértékben képviseltetné magát, és mintha elhidegültünk volna... Próbálkoztunk szünettel, de nem ment. Egy napig voltunk külön, de annál tovább nem bírtuk. Pár napig minden rendben volt, aztán megint előjöttek a semmin való veszekedések.
Nem tudom mit lehet tenni ilyen helyzetben. Meg szeretném menteni a kapcsolatot, mert nagyon szeretem, csak nem tudom mit kell ilyen helyzetben lépni...
válasza:Legyen szünet! És bírjátok ki...akkor rájöttök mennyire fontos a másik!
Mert ennek így semmi értelme, összeházasodni, mikor haldoklik a kapcsolatotok.
válasza:Kompromisszumképességet fejleszteni.
Mielőtt belekötnéll a másikba, átgondolni, hogy biztos, hogy olyan nagy probléma-e az, átgondolni, hogy nem vagyunk egyformák, attól, hogy te valamit így szeretnl, nem biztos, hogy ő is, és joga van, hogy az ő elkébzelése szerint is történjenek dolgok.
Ezekkel az apróságokon való vitát ki lehet küszöbölni.
válasza:Írnál esetleg példákat? Ugyanis nekem most nem jut eszembe semmi magamtól, hogy milyen apróságon lehet veszekedni.
De pl. eggyütt élős probléma ugye a takarítás. Elkezdek takarítani, jó lenne ha segítene, ő is megmozdulna. Van, hogy már szinte nyitom a szám, hogy ezt meg azt csináld már meg, nem csak az én dolgom, aztán eszembe jut, hogy attól, hogy nekem takaríthatnékom támadt, lehet, hogy ő épp most lusta hozzá. Miért ne lenne, hisz én is szoktam lusta lenni takarítani. Tehát a végén csak megkérdezem, hogy segítene-e. Ha nem, hát nem. Hisz én ötletem volt, hogy hozzá fogok, nem beszéltem meg vele.
Mai példa: egész nap úton voltunk és épp mielőtt hazaértünk mondta, hogy siessünk a zuhanyzással majd, mert még ki kell menni a városba egy fagyira és neki egy sörre. Meg sem kérdezte, hogy nekem van-e kedvem, vagy ilyenek, sőt, nem is úgy tálalt, hogy "te, nekem kedvem lenne kimenni egy sörre az egész napi vezetés után, neked lenne kedved kijönni kicsit"? Megsértődtem. Persze ő nemleges választ is elfogadott volna, tehát ő úgy gondolta, hogy ha én nem vagyok benne, akkor szólok, ő attól egy sörvásásra kimegy, de nekem rosszulesett a fogalmazásmódja és az, ahogyan tálalta. Megkérdezhette volna, hogy van-e kedvem kimenni, és nyugodtan odatehette volna, hogy ha nincs nem gond, mert elmegy ő, és akkor csak a bevásárlóközpontig megy, megveszi és jön is. Mivel egy ideig magamban rágódtam a dolgon és csak itthon nyögtem ki mi a bajom megsértődött, hogy miért nem mondtam meg azonnal és miért sértődtem meg.
Nos látjátok, hogy valóban semmiség a dolog, pedig nem vagyunk tizenévesek...
válasza:Tényleg semmiség, a duzzogás meg végképp felesleges volt.
Ha szoktatok így elmenni együtt, akkor gondolom már megszokta, hogy így van. Ha pedig nem, akkor csak mondd el, hogy előbb kérdezzen meg, hogy te mit szeretnél.
És olvasd el ami a link alatt van, hátha segít :
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!