Adjatok tanácsot, nem tudom, jól tettem-e?

A történet a következő. Van egy férjem akit imádok. 5 éve vagyunk együtt. 2 hete kiderült az édesapja Rákos.

70 éves, nagyon rossz állapotban van, a tüdeje, mája csontja teli áttétekkel. Az egész sztori egy évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkoriban kezdett panaszkodni apósom, hogy fáj a lába, csípője. De a családból senki nem mondta neki kerek perec, hogy irány az orvos. Pedig volt már 7 éve agyvérzése. Azóta bicegett, és azt hittük, hogy a forgója van kikopva. Én mondtam a férjemnek, keressünk neki orvost, de mindenki másra várt, és az öregnek se akarózott a doki. Mostmár tudjuk teli van áttéttel a csípő csontja is. Kiderült az utóbbi időben anyósom hordta neki a fájdalom csillapítót amiből napi 8-10!!!! szemet vett be. Anyósom nekem panaszkodott, hogy az ismerősök neki szólnak milyen rosszul néz ki apósom. Ezen teljesen kiakadtam mert hát kinek mondják ha nem neki. kb 1 hónapja hirtelen lefogyott apósom 20-25 kilót. Mondtam a férjemnek itt nincs mire várni vinni kell orvoshoz. Elkezdtem kutakodni ismeretségi körömben, és sikerült egy professzorhoz bejuttatni. 2 héttel ezelőtt. Azóta a létező összes vizsgálat megtörtént és egy hét után átküldték egy másik kórházba. A két hét alatt anyósom 2x volt látogatni abból 1x úgy, hogy én szóltam rá be kell jönni beszélni a kezelő orvossal, mert én csak a menye vagyok nem dönthetek mindenben. Van még egy huga, és egy öccse a férjemnek, sok mindenben rájuk se lehet számítani. Mi minden nap benn vagyunk, munka után rögtön megyünk, és este 8ig benn vagyunk vele. Mi fürdetjük, etetjük, pelenkázzuk, mikor mire van szüksége....

Tegnap áthelyezték kórházon belül egy másik szobába.

Előző este a cuccait mi már elintéztük. Délelőttre megkértük anyósom, és férjem húgát menjenek be segíteni a maradék dolgokat rakják neki rendbe. Délután hívott minket apósom, hogy nagy fájdalmai vannak, még nem kapott aznap gyógyszert! Teljesen kiakadtam, rohantunk be. Szóltam a nővéreknek, hogy hogy fordulhat elő ilyen, még nekik állt feljebb. 3 napja van ebben a kórházban de minden napra van valami gáz a nővérekkel....

Odajött apósomhoz a kórteremben, és figyelmeztette apósomat, hogy ne szórakozzon meg hazudozzon mert kapott gyógyszert. Kiment a nővérke és mondta apósom, hogy nem kapott. Mondtam a férjemnek valamit kell cinálni intézni, erre rám förmedt, hogy fogjam be a szám mit balhézok, mert más meghallja. Ez már nem az első eset volt mióta bejárunk látogatni. Az egész családja egy tutyi mutyi.

Mindenért nekem kellett eddig szólni, nekem kellett az orvosokkal beszélni stb. Nem esik nehezemre ne értsetek félre. Bármit hajlandó lennék megtenni, hogy apósomon segítsek, és a férjemnek könnyebbé tegyem ezt az egészet. Ezért a két dologért mindent megtettem eddig is. De miután ez a kis vita tegnap kialakult köztünk, fogtam magam sarkon fordultam és otthagytam a kórházban. Szépen hazajöttem tömegközlekedéssel, másfél órányira lakunk.

Nem tudom jól cselekedtem-e? Ti mit csinálnátok. Most nem tudom, hogy apósommal mi van? Azóta nem szóltunk egymáshoz a férjemmel. Mit kéne tennem? Túl sértettnek érzem magam ahhoz, hogy bocsánatot kérjek.