A családotok ismerőseitek hogyan kezelték mikor kiderült a gyermeketekről/gyermekeitekről, hogy autista/aspergeres? Ti hogyan kezelnétek az érintett családokat?

3 gyermekünk van, közülük ketten érintettek. Amíg nem volt szakvélemény, a család és az ismerősök betudták őket furcsának, hisztisnek, különcnek, neveletlennek, ki mit gondolt a dolog mögé. Tudták, hogy kivizsgálásokra és fejlesztésekre járunk. Kaptunk hideget-meleget, mindenkinek volt valami tuti megváltó nevelési tippje. Miután megkaptuk a diagnózist a gyerekekről, hogy egyikük aspergeres, a másik autista, úgy megváltozott a viselkedésük, mintha nagyjából leprások lennénk. A szüleimet, egy barátnőmet és a családját leszámítva vagy kerülnek minket, vagy sajnálkozással vegyes undorral úgy viselkednek a gyerekekkel, mintha egy papucsállatka szellemi szintjén lennének, miközben ők ugyanazok a gyerekek, akik a 4 hónapja megkapott papír előtt voltak. A párom egyik rokona, aki az évek során sokszor vigyázott rájuk, mióta megkaptuk a diagnózist, már nem vállalja őket, mert mihez kezdene ő ilyen gyerekekkel...

Nem értem én ezt a nagy váltást.