Ki volt már olyan helyzetben, hogy az új párjának a volt élettársa bekavar és gyerek érintett? Nem voltam még ilyen helyzetben.

Sziasztok. Ez hosszú lesz előre köszönöm, aki elolvassa és segít tanácsokkal. Arról van szó, hogy egy éve van párkapcsolatom. Neki van egy 5 éves gyereke egy hosszú kapcsolatból, nekem 2 gyerkőc, szintén hosszú kapcsolatból. 300 km van köztünk, nem élünk együtt. Ingázunk ide-oda. Próbálunk 2 hetente találkozni, akkor úgy intézni, hogy gyerekek nélkül tudjunk találkozni, mert szeretnénk teljes mértékben egymásra figyelni. Találkoztak már a gyerekek, elvannak egymással. De nem is ez most a fő szempont.

Hanem a párom exe. A gyerekkel elvoltam nagyon, nem közeledtem felé, hagytam, hogy ő nyisson felém. Nagyon jól sikerült minden, addig, amíg anyukánál nem szakadt el a cérna, hogy sokat beszél a gyerek rólam meg a gyerekeimről. Viszont az ő pasijait még csak el sem fogadta. Onnantól kezdve lassan, de okosan a gyereket az apja meg ellenem neveli.

Próbál rossz lelkiismeretet bele beszélni, hogy nem foglakozik a gyerekkel. Pedig látom, hogy mindent megtesz a gyerekért. Nagyon sokat nyel anyukának, csak azért mert tudja, ha „ellent mond” akkor anyuka még jobban tiltja. Nos mégis a sarkára állt és beszólogatott anyukának, hogy nehogy már meg tíltsa, hogy mikor láthatja (1 utcával arrébb laknak) meg megszabja, hogy apás hétvégén milyen programokat csináljon vele.

Nem hívhatja fel, mert „a gyereket összezavarja”. Szóval szépen lassan, de biztosan apuka ellen „neveli”. Ha ott van apás napokon akkor annyira tökéletes minden kettőjük közt. Anyuka teljes mértékben felhasználja a gyereket „bosszúnak”.

Sajnos ez engem zavar, mert apuka nagyon sokat sír is a gyerek miatt, mert hiányzik neki és bántja, hogy az anyuka ilyen féltékeny és irigy. De kezd valahogy beletörődni.

A napokban bejelentette apuka, hogy szeretne hozzám költözni. Nem bírja nélkülem, én nem tudok menni, mert a nagyot megvárom amig ki járja a sulit, az 2-3 év, utána már más a helyzet. Mondtam addig bírjuk, ki az ingázást utána megyünk pereputtyostól hozzá. Nem bírja, bejelentette, hogy nyáron költözik hozzám. Egyik szemem sír, a másik nevet és boldog, mert minden nap együtt lehetünk, együtt élhetjük át a mindennapokat. Már volt, hogy több hetet töltöttünk együtt egyhuzamba és nagyon jól kijöttünk mind az öten. Viszont tudom, hogy ha ide költözik, akkor nagyon fogja hiányolni a gyereket. És nem akarom, hogy úgymond miattam legyen maga alatt, hogy én ott vagyok, de a gyerek nincs… Persze ha nem is hetente, de 2 hetente menne a gyerekhez és mivel ott van lakása igazából minden maradna úgy, ahogy idáig, mert most is 2 hetente láthatja a gyereket (bár ha anyukának programja van, akkor hétköznap is vagy akár minden hétvégén).

Amint anyuka ezt megtudta rögtön azzal kezdte, hogy rendben akkor kezdjük a leszoktatást. Azt mondja, hogy teljesen el fogja felejteni a gyerek, meg idáig a gyerek volt a legfontosabb most meg vagyok én és le van szarva minden. Pedig tényleg nem így van. Ő nem engedi hozzá. Még azt se engedi, hogy óvodába érte menjen, pedig megtehetné, mert olyan a munkahelye, hogy vagy reggel beviszi vagy érte tudna menni délután.

Olyanokat vágott a párom fejéhez, hogy én majd teherbe esek tőle és ezzel be biztosítom magam nála. Szóval lehet teljesen érezni, hogy féltékeny meg irigy. Már többször mondta is, hogy nekünk könnyű, mert mindkettőnknek van autója meg pénze (nem is tudom, honnan szedi). És hogy mi mindig bekavarunk neki, meg előre egy hónappal szóljunk neki, hogy ha valamit tervezük, hogy ne a gyerek szívjon meg ő.

Szóval igazából ott tesz, apuknak keresztbe ahol tud. És most már kezdek besokalni. Iádig nem szóltam bele, de kezd elegem lenni, hogy egyszerűen folyamatosan velünk foglalkozik és rólam terjeszt marhaságokat.

A gyereknevelésbe nem szólhatok bele, mert úgy csinálják, ahogy jónak látják. De ha már a kapcsolatunkról van szó, akkor igen is úgy gondolom, ki kell állni magunkért. Szerintetek jó ötlet, ha elmondom neki a véleményem vagy hagyjam az egészet és majd lenyugszik? Nem voltam ilyen helyzetben, nem tudom ilyenkor mi a helyes lépés, döntés.

Tényleg mindent megpróbáltam már. Kerülöm a gyereket is, nehogy az legyen, hogy befolyásolom. Ha veszek neki valamit, akkor az a baja, hogy még oszt jó sok pénzem van és megszabja, hogy mit vegyek.

De tényleg az bánt a legjobban, hogy a páromat kikészíti meg a gyerekkel zsarolja folyamatosan.

Tisztába vagyok ezzel, hogy csak addig áll fent ez probléma amig nem költözünk mi is oda, mert akkor ott leszünk „szemtől szembe” és akkor nem meri ezt megtenni. Most azért csinálja, mert tudja, hogy hozzám is ragaszkodik apuka, meg hát nyilván a gyerekhez is és így próbálja választás elé állítani. Amit meg is tett már egy kijelentéssel, hogy a kettő nem fog működni 

Sok ismerős és családtagok mondják, hogy ne foglalkozunk senkivel csak egymással, mert látják rajtunk, hogy boldogok vagyunk. De ez nem olyan könnyű, mikor egy gyereket használ fel egy másik ember arra, hogy a féltékenységét és irigységét ezzel „dolgozza fel”.

Ja és bíróság meg láthatás meg ilyen az teljesen kizárva, mert nem akarja a párom a gyereket emiatt is „meghurcoltatni”, mert megint rajta fog csattani, ha anyuka be pöccen :/

Köszönöm, ha elolvastátok. És ha tudtok valamit tanácsolni, mert tanácstalan vagyok.

Akár privátba is szívesen megbeszélem bárkivel.