A családotok ismerőseitek hogyan kezelték mikor kiderült a gyermeketekről/gyermekeitekről, hogy autista/aspergeres? Ti hogyan kezelnétek az érintett családokat?

Nekem az unokaöcsém aspergeres, és nemrég derült ki egy közeli ismerős fiáról is, hogy nála is ez a helyzet. Erről beszélni kell, úgy értik meg a legjobban. Nálunk talán az segített, hogy a gyerek akármilyen, szeretjük, kiállunk mellette, de persze kívülállók és ismerősök nyilvánítottak olyan véleményt is, amiben sűrűn fordultak meg a "hülye" szinonimái.

Meg kell érteniük, hogy (súlyosságtól függ) ezzel ugyanúgy lehet teljes életet élni, csak egy kiegyensúlyozott és támogató háttér kell hozzá. El kell fogadni, hogy ők jobban ragaszkodnak bizonyos szokásokhoz, több türelem kell, jobban kell figyelni, mit hogyan mondasz (például ha feszült vagy, nem elzavarod, hogy "most mérges vagyok, menj innen", hanem el kell neki mondani, hogy "XY dolog miatt feszült vagyok, időt kérek, de később beszélünk róla", mert amit mi azonnal megértünk, azt ők nem feltétlenül). Egyébként nagyon okosak, az érzelmekkel meggyűlik a bajuk, de szerintem imádnivalóak, mikor bevonnak téged az ő kis világukba. Az unokaöcsém is már egyetemre készül, és tudjuk, mindig figyelni kell majd rá - de melyik gyerekre/fiatal felnőttre nem?

Minden gyerek megérdemli, hogy megadják neki az esélyt arra, hogy önmaga legyen, hogy megismerjék a személyiségét, és hogy az egyéniségéhez viszonyulva neveljék otthon. Meg kell próbálni beszélni a titeket körülvevő emberekkel, rendbe kell tenni azt a begyöpösödött, elavult előítéletet, ami a fejükben él. Amennyiben erre nem hajlandóak, a gyerekek érdekében nem szabad erőltetni. Sokkal nagyobb fájdalom nekik az, ha őket 'bántják', ha falakba ütköznek azokkal, akikre utalva vannak.

Sok sikert hozzá!:)

kedves 7 es... (4 es vagyok) mint mondtam, magasan funkcionáló emberekről beszélünk ;) Köszönjük szépen , ez nem betegség. sőt, nálunk nem is papírozzuk le az embereket, mert totál felesleges, tudunk élni a dolgainkkal.

Szóval nyugi, se fejlesztőhelyet, se emelt családit, se segélyt nem veszünk igénybe . Kicsit olvass végig a tudományos, ill műszaki pályákon mennyire gyakori pl az asperger.

Igen szaporodunk, és hozzájárulunk a világ fejlődéséhez nem kis mértékben. Mindemellett el tudjuk fogadni hogy sokféle ember létezik, jól kezelünk bármilyen különbözőséget.

az tény, a szociális kapcsolatok sokkal több energiát kivesznek belőlünk mint másból, És nem tudunk mit kezdeni a small talkkal, nem hazudunk, mert nem értjük minek... sorolhatnám. De mindenki önálló, dolgozik, elvégezte a sulikat, nem egy többdiplomás, senki se szorult az államra egy napig se felnőttként...

látszik hogy fogalmad sincs miről beszélünk. Hja, és mindenki jólnevelt. inkább csendben maradunk, ha okost nem tudunk mondani ;)

Én sem vàllalnàm, mert nem biztos, hogy egy dührohamot tudnék kezelni.

Nem azért, de ha két gyereked beteg, akkor hogy phaszomba mertél szülni mégegyet?

Gondolom annyi eszed csak van, hogy negyediket nem terveztek.

Azt meg végképp nem értem, hogy voltàl képes két hülyegyereket sokszor màsra testálni?

Szerencsétlenek nem tehetnek róla, de nektek lehetett volna annyi eszetek, hogy egy beteg utàn nem vàllalni többet.

A büdös életben nem fognak normàlis, teljes életet élni, de hajrà a nagy csalàd.

Amikor a lànyommal terhes voltam, csak egy dologért imàdkoztam: egészséges legyen!Hàla az égnek az lett, màr 9 éves elmúlt.

Màsodikat talàn ezért is nem akartam, nem is akarok, hogy stresszelni 9 hónapon àt, majd az első években, hisz amelyik nem tiszta fialàs, nem újszülött korban derül ki.

Mondom, ez önzőség, pofàtlansàg, hogy tudod róluk nem bírnak viselkedni, de màsra bízod.

Kérdező, ez szomorú, nálunk nem volt semmi változás, előtte is volt aki nehezen viselte a lányomat és utána is. Viszont nekünk szinte mindig akadt bébiszitter aki vállalta amikor kellett (egyedülálló anya vagyok, apa nem viselte jól a dolgot)most is van kettő is akik néha jönnek ha nekem tovább kell dolgoznom, vagy tanítás nélküli munkanap van a gyereknek stb.

#9: Az autizmus nem szűrhető, még azt sem tudják pontosan, mi okozza, és hogyan öröklődik. Nekem is autista gyerekem van és konkrétan hányingert kaptam az irományodtól.

Dupla családi pótlékot kapunk és van egy mák kártyánk, amivel a gyerek ingyen utazik bkv-n és vele egy kísérő. (volán: 90% kedvezmény). Mivel nem csak a gyerekkel utazom, hanem dolgozni is járok, nekem ugyanúgy meg kell vennem a havi bérletet mint másnak. De ennyi kedvezményt kapunk, semmi mást. A fejlesztések ingyen járnak, de a legtöbb gyerek meg sem kapja, mert kevés a gyógypedagógus, így ha fejlesztést akar a gyerekének, fizet érte, mégpedig privátban irtó nagy pénzeket. Semmiféle más ellátásra nem jogosult a gyerek kedvezményesen, ugyanannyit kell várnia ugyanarra az ellátásra, mint más gyereknek. Viszont nem fog tudni elvégezni egy rendes sulit segítség nélkül, és dolgozni sem biztos hogy rendesen fog tudni. És ehhez képeset az a dupla családi pótlék nem nagy pénz. Úgyhogy ne ugass bele abba, amihez nem értesz. Ja, és én is gyógypedagógus vagyok jelenleg. Az ismerősödnek ott kellett volna hagynia a munkáját mielőtt kiég benne, ezt tudom erről mondani.

Kedves Kérdező!

Nem bántásként, de ha már ez derült ki, nem a férjed rokonára kellene bízni a gyerekeket, hanem szakemberre. Jómagam is pedagógus vagyok, és bizony a vizsgálatok nem mindig az óvodai-iskolai nevelés fordulóján zajlanak le, hanem jóval később, amikor már a gyerek van vagy negyedikes. (Én több vidéki iskolában tanítottam és tudok erre jó néhány példát.) Még a pedagógiának, sőt a gyógypedagógiának is különböző területei vannak. A 7-es elkezdett sértegetni. Normál esetben én is elítélem azt, aki másra bízza a gyerekét, ő maga pedig éli világát, megy szórakozni olyan helyekre, ahova gyereket nem engednek be. Viszont mivel ilyen probléma van, nyilván Rajtatok is nagy a nyomás, s ha már megvan a szakértői vélemény, olyan embert kell keresni, akik autista és aspergeres gyerekekkel foglalkoznak. Nem lesz könnyű. Egy ismerősöm autista gyereke Debrecenbe járt speciális iskolába. Kiváló tanuló volt, de egyszer megtámadott egy tanárt, és kirúgták az iskolából. Az anyja mondta is, hogy nehéz olyan iskolát és szakembert találni, aki kimondottan ilyen tanulókkal foglalkozik.

itt mesélnek felnőtt aspergeresek. tényleg jól leírják, lehet látni a közös vonásokat.

egyálltalán nem kell ettől félni. gyerekkorukban határozott korlátokra, és gyakori biztatásra van szükség, hogy ne zárjanak be nagyon.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

hát nézd, azért értsd meg, neked oké, hogy a gyerekeid, de pl. autistákról lehet elég durva dolgokat hallani, tudom hogy mindenki nagyon cuki és tehetséges, meg minden, de ha lekaparod a cukormázat, akkor ilyen agresszív állatok is tudnak lenni, most mért várod hogy ne féljenek ettől a rokonok?

én attól az egységes fejformájuktól is rettegek, meg lehet kövezni, de volt egy ilyen gyerek általánosban az osztályban, egyszer fejbedobott egy másik kisfiút egy féltéglával, mert az a vezetéknevén szólította őt (és persze az egészséges gyerek kapott utána igazgatóit). szóval ja. mindenki cuki és okos és esőember, de én inkább nem megyek a közelükbe. eleget láttam.

Utolsó, a down szindrómásoknak van egységes fejformája. Azt sem tudod, mit beszélsz. Az autistáktól nem kell félni, a legtöbb enyhe autizmussal, asperger szindrómával él, a lányom is teljesen kezelhető, jó gyerek, és inkább autoagresszióra hajlamos, azaz önmagát kezdi bántani, mást még sosem ütött meg, pedig 9 éves és volt már kemény stressz helyzetben.

Mivel költöztünk is már, volt több bébiszitterünk,mindegyik imádta, volt aki csak itthon mert rá vigyázni, mert nem tudta, mire számítson, aztán a végén már vitte mindenhova magával, sétálni, játszóra stb.

Az igazság az, hogy ők is csak gyerekek. A papír előtt is problémásak voltak, tehát ha akkor vigyáz rájuk valaki és nem ideges, utána sem kell annak lenni. Tudom, vannak kemény esetek, de ők általában speciális intézményben nevelkednek stb. És azt tapasztalom gyógypedagógiai iskolában is, hogy az egyetlen autista akivel gondunk van az, ahol a szülő semmiféle korlátot nem állít. Ott sem az autizmussal van a baj, hanem a neveletlenséggel.

Ha rendszeresen csúfolják, bántják akkor viszont bármelyik autista lehet agresszív. Sőt, tovább megyek: bármelyik gyerek????

Az autizmus nem elmezavar hanem idegrendszeri.

Kérdező ! Nekem egyetlen tanácsom lenne ,ne érdekeljenek ezek az emberek, teljesen mindegy milyen indokaik vannak rá,hogy elfordultak tőletek, ezzel bebizonyították,hogy sosem voltak a barátaitok . Biztos,hogy rosszul esik,de kár ezen rágódni . A legtöbb embernek annyi fogalma van az autizmusról,amit az esőemberben látott .

Én egyébként érintett vagyok,de senki nem tudja a szüleimen és a testvéremen kívül, pedig már 35 vagyok . Soha egyetlen munkahelyen ,egyetlen társaságban sem mondtam és nem is fogom,mert inkább nézzenek bolondnak. Ez sem egy jó hozzáállás,tudom , de sajnos én is a kelleténél többet foglalkozok azzal,hogy mit gondolnak rólam mások . Volt egy párkapcsolatom,ott azért már nehéz volt "rejtegetni" , azt hazudtam,hogy kényszerbeteg vagyok . Érdekes,hogy még ezzel is jobban kibékül az emberek többsége,mint az autizmussal,ami tényleg leprához hasonló reakciókat váltana ki ..