Szerintetek igazam van? ( bővebben lent )

A férjem vállalkozó, rengeteget dolgozik. Konkrétan reggel 6- este 9-ig. Van egy kislányunk is, én vagyok itthon vele. Nekem is, és neki is nagyon hiányzik párom.

Az elmúlt évek alatt rengetegszer nélkülöztük a segítségét, mindent egyedül vagy más segítségével kellett/ kell intéznem.

A lányunk nevelése is teljes mértékben az én feladatom. Ő nem tudja ebből kivenni a részét. Ha nagy ritkán itthon van, lefekszik a tv elé, vagy netezik.

Persze én megértem, hogy neki is kell egy kis kikapcsolódás, pihenés stb., azt is csodálom, hogy még bírja ezt a nagy hajtást.

Tudom azt is, hogy értünk dolgozik ennyit.

De ez még nem azt jelenti, hogy nem kell kimutatni a szeretetét a családjának ugye? Egy ölelés vagy puszi, vagy egy két bók, elismerés ilyesmire vágyom. Ehelyett a kritizálás megy, ezt miért nem csináltad már meg, ez miért van így, miért engeded meg ezt a gyereknek ?stb. A lányunk sokat kérdezgeti hol van az apja, de ha én nem mesélnék a lányunkról Ő nem kérdezne semmit.

Nem rég megkérdeztem szokott-e ránk gondolni, azt mondta nem , mert nincs ideje.

Tegnap este megakartam vele beszélni ezeket a dolgokat, és miközben beszéltem egyszerűen elaludt.

Amiért most haragszik rám, és én vagyok a szemét az az, hogy reggel nem vittem ki hozzá elbúcsúzni a lányunkat. ( Oviba ment.)

Azért nem vittem ki, mert elegem van már, hogy mindig nekem kell vinnem utána, nekem kell erőszakoskodnom, hogy foglalkozzon vele egy kicsit.

Számtalanszor előfordult már, hogy sírt érte a lányunk, és nem jött oda hozzá még egy puszira sem.

Ezzel csak ráakartam döbbenteni, hogy érzelmileg is törődni kell a családdal, nem elég csak anyagilag.