Felnőttként mennyire fogadsz el segítséget a családodtól/barátoktól?

Kérni ritkán szoktam, csak ha nagyon kell, persze ez a szívesség nagyságától is függ. Pl. ha a másik épp a boltban van, akkor nem okoz lelki törést megkérni, hogy 1-2 dolgot hozzon nekem is (természetesen fizetem, és persze nem egy nagybevásárlást kérek), nagyobb dolgokat nem szoktam kérni.

Ha ajánlják, akkor persze, elfogadom, miért ne fogadnám el, ha jószívvel ajánlják fel? (És nem "majd lehúzom ám rajtad" "szaga" van.)

Úgyis kiegyenlítódnek ezek a dolgok előbb-utóbb - legalábbis a mi családunkban.

Persze, van rokonom, aki mindig csak kért, de soha nem adott (figyelmességet sem), őt leépítettük.

Kérek is, adok is, kapok is. Persze nem mindenkinek és nem mindenkitől.

Például segítettem haveromnak garázst pakolni, ő segített költözni, vagy volt amelyik haverom felajánlotta, hogy hosszú teljesítménytúra végén kijön értem kocsival.

Vagy volt, hogy alvállalkozónk segített megjavítani dolgokat vagy kifesteni nálam ingyen. Cserébe én is segítettem neki számítástechnikai dolgokban.

Régen voltak olyanok akik csak kértek, vagy csak akkor adtak mikor nekik is kellett valami. Volt egyetemi ismerősöm, aki vissza kézből adta a pofonokat. Kértem valamit, ő pedig "Bocsi, nem. De ha már beszélünk, át tudnád küldeni a...?" típusú válaszokkal jött. Mondtam neki, hogy szarul csinálod haver és többet nem kértem tőle, illetve ha kért se adtam semmit.

Ritkán szoktam segítséget kérni ilyen téren, mert szerencsére jó a szervezőképességem és sok mindent megtudok oldani.

De ha valaki önként felajánlja hogy xy boltba megy és hozna nekem pár dolgot amire épp szükségem van akkor arra megszoktam kérni, ha tudom hogy a következő néhány napba nem fogok arra járni.

Én ritkán kérek mástól segítséget még ilyen téren is ha ők ajánlják fel, mert igyekszem saját magam boldogulni az életben.