A kérdés csupán elméleti, nem velem történt, nem is egy szomszédommal, vagy rokonommal!?

Az elköltözést ne úgy értsd egy ilyen esetben, hogy jön a teherautó és költözöl. Ez menekülés. Annyit visz magával az adott nő, amit hirtelenjében bele tud pakolni egy sporttáskába. Rosszabb esetben még annyit se. Menekülésnél mindent hátrahagynak.

És igen, védett otthonba vagy anyaotthonba tudnak menekülni, vagy rokonhoz, ha van.

@#2: Tkp. igen, egy szociális munkás megy el valahova érte, vagy a bántalmazott nő településére vagy a védett anyaotthon településének tömegközlekedési pontjáig.

[link]

[link]

Nekem a testvéreim segítettek,ami fontos volt vittem,ami a kocsijukba befért,Bátyámnak volt egy rozoga utánfutója. :) A papírjaimat,amit persze elzárt az úriember,igen a saját igazolványaimat,jogsit taj kártyát diplomát stb elzárva tartott előlem,tesók a szekrényt szét verték,és így kitudtam szedni a dolgaimat.. Ami nem volt fontos otthagytam. De ez nem ilyen egyszerű sajnos,h hopsz csak úgy eljössz egy bántalmazótól.. Évekig zaklatott még utána is,rám törte az ajtót,megpróbált megerőszakolni,úgy szedték le rólam testvéremék. Követett v rám állított embert. Éjszaka hívogatott, csomagokat küldött. Bedobta az ablakunkat kővel,a családom zaklatta. Megpróbált a délinél a kocsijába tuszkolni fényes nappal. Megfojtogatott a hetes buszon. :( Évekig járkáltam a rendőrségre,bíróságra,szembesítések,szerencsére közben megismertem a férjem,őt is zaklatta persze,a ő családjára is rá szállt,de kitartott és elvett. Ha nem lett volna mellettem ő és család barátok már nem élnék.. Ellenségnek sem kívánom. Szerencsére már ül,több dolog miatt is. De nem könnyű kiszállni egy ilyen kapcsolatból. :(

40N

Szia.

Nálunk ez volt a helyzet.

Anyumat bántotta az "apám".

Sajnos tapasztalat h egy sporttáska méretnél nem igen tud többet vinni aki menekül, pláne gyerekekkel.

Ezekről a szervezetekről nem igazán tudok beszélni, mi anyu tesójához mentünk.

Ami nem témába vág, viszont nagyon elszomorító, hogy a rendőrségre és a bíróságra ne igen számitson senki.

6os vagyok.

Hát igen. Azthinné az ember, h ilyen helyzetben van segitség, egy támasz,vagy bárki aki megvédi.

De nincs.

És még ha a szervezetek nem is, de olyan emberek akiknek az lenne a feladata, h védjenek, azok sem tesznek semmit.

És hányszor hívtunk rendőrséget.

"nincs szabad autó", "egy órán belül ott vagyunk", "nem mehetünk míg vér nem folyik" és sorolhatnám.

Nagyon eltántoritja a nőket h lépjenek egy ilyenből, mert kiszolgáltatottak és ha nincs család, barátok akik felkarolnak nagyon nehéz.

Tudom, hogy "elméleti", de ne habozz. Ha tényleg bántalmaznak, akkor lépj le.

Még csak fordítva láttam ilyent, de ha rendőrt hívsz, az biztos elvisz valahova, ahol segítenek. Sokat (szerencsére/sajnos - csak mert két oldala van az éremnek) nem tehetnek, de hogy nem hagynak ott, abban biztos vagyok.

Kihívod őket, egy, két órát biztosan kibírsz, és megkéred őket, hogy mentsenek ki a papírjaiddal, gyerekekkel együtt. Nekik biztosan odaadja a bántalmazó.

Kérdés, hogy fáj-e eléggé? Annyira, hogy otthagyj mindent, a gyerek kivételével, és elmenj a segítséggel. Mert ha nem akarod, akkor nem segíthetnek.

Nemcsak azért maradnak sokan bántalmazó kapcsolatban, mert nincs segítség költözni. Hosszú út vezet az első pofonig.

Először is el lesz szigetelve az áldozat. Féltékenység pl remek ürügy. Először még inponál is. Aztán az egyszerűség kedvéért magad szakítod meg a kapcsolatot a külvilággal. Hogy ne legyen veszekedés, és morgolódás. Ne legyen elszámolnivaló: kivel hol találkoztál, mit beszéltél. Ki hogy nézett rád. Ezt még elviseled, hiszen arany ember a drága, csak hát féltékeny picit. Éppen ezért nem mehetsz egyedül sehova, nem lehet munkahelyed sem. Persze mindezt valami olyannal magyarázza ki, hogy te ne fárazd magad ilyen butaságokkal. Ha lehet, mielőbb csinál pár gyereket is, hogy magához kössön. Gyerekkel már kétszer is meggondolod, otthagyod-e. És valóban: munka nélkül, több gyerekkel, pénz nélkül, esélyed sincs. Nincs miből menned, nincs hova menned. Így tűrsz. Persze közben megérkeznek további életed állandó társai, a félelem, a rettegés és a pofonok. Leépül az önbizalmad, hiszen mindig miattad érkeznek a verések. Nem főztél meg időben, elsóztad a levest, hosszú ideig voltál a boltban, és hasolnló kaliberü dolgok. De az is a te hibád, ha őt éppen leszidta a főnöke pl. Persze mindenki látja a foltjaidat, de mivel a te hibád, takargatod. Ha nem tudod takarni, akkor nekimentél az ajtónak, elestél a fürdőben, stb. Persze a környezet nem ostoba, de vagy nem érdekli őket, vagy nem tehetnek semmit. Bárkihez is fordulsz, bárkihez is mennél, zaklatva lesz. És mindenki szeret nyugodtan élni. Ráadásul a gyerekekhez joga van az apának. Nem lehet őket eltüntetni. És persze sürgősen munkát kell találnod. Persze egyedül a világ ellen nagyon nehéz, és a gyerekeidet nem biztos, hogy kiteszed annak, hogy ma itt, holnap ott alszunk. Vagy az utcán. Vagy valami menhelyen.

Ez az oka a bántalmaó kapcsolatban maradásnak. Nem más.