Mit tegyek? Próbálkozzam még vagy hagyjam el? Én várok el túl sokat? Már kezdek nagyon kiábrándulni. Ő állítja szeret, de akkor miért nem változik?

Kedveskéim!

Én az Utolsó vagyok, vagy az utolsó előtti. Ahogy neveztetek. Elektromérnök. 2 felnevelt fiugyerek. Egyikőjük építész, a másikójuk informatikai mérnök. 2 unokám van. 40 év házasság. Egy és ugyanazon feleséggel. Lehet, hogy uncsi az életünk. Virágot se hordok haza. De van nagy kertünk, házunk, autónk. És a 22 éves hozzászóló leszól, hogy az exe pont olyan volt, mint a bepanaszolt. Kedves Kérdező, és más tökéletes.! Majd ha végigcsináltál valamit, aminek eredménye is volt, akkor lehet kritizálni.

Itt Mo.-n a házasságok 50% a végződik válással. Ennyi házasságból született gyerek lesz félárva, vagy mostoha neveli fel. Akkor hol is van a sok jó pali? Meg az igényes nő? Én ugy érzem, fingotok sincs a házasságról, 22 évesen sem.

Az utolsó válaszoló kapcsán elgondolkoztam és tennék néhány megjegyzést 22 év (felbomlott) házassággal a hátam mögött, közel 50 évesen. Jól tud(na) működni egy házasság, ha azonosak a célok, elvárások, ha összeillik férfi és nő. Igaz, hogy a házasságok fele felbomlik, mert sokszor már a párválasztás is hibás döntés, de az is igaz, hogy a megmaradtakban is alig találunk kiegyensúlyozott, boldog párt. Együtt vannak, mert összetartja őket a közös gyerek, a vagyon, a megszokás, az egyedülléttől, magánytól való félelem.

Nekem soha nem volt "uncsi" a házasságom, mindig tartalmas programokat szerveztünk a férjemmel együtt akkor is, amikor még nagyon szegények voltunk. Mindketten szerettünk pl túrázni a hegyekben, a vízen ezért bejártuk egész Magyarországot. Később, amikor már többre is telt, sok más országot is felfedeztünk néha még kerékpárral is. Nagy társasági életet éltünk, zenei fesztiválokra jártunk. Sose élnék olyan házasságban, ahol annyi az igényszint, hogy megteremtsük az alapellátásunkhoz szükséges dolgokat és kb itt vége is a napnak, bár tudom az emberek többsége így él.

Kedves kérdező, ha neked az igényeid lényegesen eltérnek a férjedétől, és azért tenni is szeretnél, hogy más, színesebb, tartalmasabb életed legyen, mint az átlagnak, akkor valóban el kell gondolkozni, hogy van-e értelme együtt maradni, gyerekeket vállalni ebben a házasságban, vagy keresni kell egy másik párt magadnak.

Én most is boldog párkapcsolatban élek. Most is járok kirándulni akár fillérekből is, tehát nem igaz, hogy kimozdulni otthonról mindig pénzkérdés. A barátaim, akik között már 60 évesek is vannak, szintén nagyon színes életet élnek. Nem tespednek a TV, a számítógép előtt munka után, nem elégednek meg azzal, hogy a hétvégi programjuk alvásból, meg evésből áll. Én még most is járok a jelenlegi párommal evezni, kerékpározni, gyalogtúrázni, járunk színházba, koncertekre, néha moziba és én is (Ő is) felnevelt több gyereket.

Lehet találni magunkhoz illő párt, de nem könnyen, nem egyszerűen és sajnos nem mindenkinek.

Én vagyok az utolsó!

Bármilyen hihetetlen, mi még ennyi év után is nagyon jól elvagyunk egymással. Ennek ellenére állítom, hogy a siránkozónak a férje jó férj. De hát ti tudjátok. Lehet, hogy a 22 éves asszonynak csőstűl hordta az exe a virágot. Ráadásul nagyon jó férj volt, de aztán elváltak. Mint a viccben: Pistike mondja: Tudod Zoli az én apukám a világ legjobb apukája. Tudom Pistike, azelőtt az enyém volt...

Az a fő kérdés, kinek mit jelent az, hogy "JÓ FÉRJ".

Az én párom pl családszerető, házias, talpraesett, jóképű, sportos, okos, jó humorú, ápolt, kedves, figyelmes, a magyar átlag kb 3x-osát keresi, sok diplomás, jó apa, mégis megunta Őt valaki előttem...