Mit tegyek? Próbálkozzam még vagy hagyjam el? Én várok el túl sokat? Már kezdek nagyon kiábrándulni. Ő állítja szeret, de akkor miért nem változik?

Az lehet, hogy egy másik kérdés, hogy miért jutott ide a kapcsolat, de ha már nem szereti és nincs is olyan tulajdonsága a pasinak, amit értékelni tud, akkor miért tegyen érte valamit? Miért dobja fel a napjait?

Bármilyen is valójában az a férfi, ő olyannak látja, ahogy leírta, és ezeken a tulajdonságokon tényleg semmi szeretnivaló, becsülnivaló nincs.

Szóval, tipli.

Kedves Siránkozó!

Te leírtad itt az átlagférfit. Már a jobbik felének az átlagát. Mert a rosszabbik az még iszik is meg ver is, meg el is hagy. Tkp. Te dicsekszel itten a férjeddel. Te nem akarsz szexelni, ő meg kínlódjon veled az előjátékkal. Szerintem már rég elaludna, mire te valamicskét melegednél.

Hogy miért nem tudod elhagyni? Azért mert ő egy jó férj. Én is ilyen vagyok, de nem tudok se festeni, se főzni. Viszont tudok sexelni. Akkor lehet, hogy ezért nem hagy itt az asszony?

Utolsó:te nagyon rosszul vagy összerakva...elég szégyen hogy ilyen manapság egy átlagférfi.Téged lehet azért nem hagy ott az asszony,mert nincs más választása,vagy már beletörődött a helyzetébe.

Pontosan hogy vannak olyan férfiak,akiknek nem csak alvásból meg tv-nézésből áll az élete.Ez nem átlag,hanem a legalja.Úgyhogy kedves kérdező hidd el hogy ennél csak jobbat tudsz találni,és ne laposodj bele egy ilyen kapcsolatba.

utolsó előtti!

hát azért ezt kikérem magamnak férfitársaim nevében, hogy ilyen lenne egy átlagos férfi!!!!

soha sem szeretnék hasonló lenni!!!!!!!!!

Nem dicsekedni akarok. Óriási áldásban van részem a férjem személyében, és ő messze nem ilyen. Persze ő sem lel semmit a lakásban, de a leírtakhoz képest aktív. És szeret beszélgetni. Minden vele történt dolgot azonnal meg kell beszélni vele. Hazajön, folyik belőle, mi volt aznap. Pont ilyen férfit szerettem volna, mert apu az ellenkezője volt: nagyon jó ember, de se anyu, se én nem tudtunk belőle itthon kihúzni két értelmes mondatot, noha diplomás ember volt.

A párod minden bizonnyal alaposan el van csüggedve, és hozzád hasonlóan kiábrándult. Nincs is kedve semmihez.

Nem úgy tűnik, mintha egymáshoz illenétek. Kár, hogy ez ilyen sokára derült ki.

Neked meg ketyeg a biológiai órád is. Ez egy külön gondolkoznivaló probléma.

Az én exem is pont ilyen volt, 3 évet voltam vele. Alig jártunk valahová, mindene volt a számítógépe, csak ezt nyúzta, csak erre gyűlytött. Ha nagyon nyafogtam, hogy karácsony táján vagy évfordulókor elmehetnénk étterembe vacsorázni, akkor kiválasztotta a legolcsóbb helyet, közölte, hogy délbe menjünk mert akkor még van diák kedvezmény! Nem voltam soha anyagias, de azért zavaró volt, hogy a kapcsolatunkon spórolt, bezzeg 20.000 Ft-os vinyót sose szégyelt venni a gépébe. Napi 5-8 órát nyúzta a gépét, gw-zet, ha hisztiztem, hogy emiatt nincsenek közös programjaink, közölte, hogy szálljak be én is a játékba, aztán játszunk együtt....:S

Ha nagyon mondtam, hogy menni kéne valahová, elvitt a hozzájuk közel lévő kocsmába, ami tőlük kb. 2 utcára volt! Ott se csinált semmit, csak csendbe szopogatta a sörét...:S

MOziba alig jártunk, úgyanígy, hogy szerinte nem éri meg költeni rá, inkább letölti. Kirándulni se jártunk, mert allergia, térdfájás, fáradtság stb kifogások jöttek. Utazni is alig voltunk 4 napnál tovább sehová se lehetett elmenni vele, sőt egyszer volt képe közölni, hogyha egy hétre mennénk meg is őrülne az unalomtól. Hát nekem se volt túl izgalmas ülni vele a szállodai szobába, mert igen, ha elutaztunk, akkor is csak ennyi tellett tőle, hogy tévézett a szobába, nem, hogy mentünk volna valamerre! A szex nálunk is olyan ratyi volt mint nálatok, előjáték kb nulla, vagy pedig az, hogy én szopj@m le őt, de hogy viszonoznia kéne valamit már eszébe se jutott! Szex után pedig semmi utójáték, befordult és aludt!

Hagyd el, 27 évesen ne félj attól, hogy nem találsz mást, mert pikpakk találni fogsz! Szerintem ennél jóformán csak jobb lehet. MIután mi szétmentünk számomra kinyílt a világ, rengeteget utazom, bulizom, koncertekre járok, új emberekkel ismerkedem, végre tudok programokat csinálni a barátaimmal, élménydúsabb lett az életem, minthogy a négy fal között gubbasszunk. Ez egyszerűen nem élet. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy aki ennyire tutyimutyi az az élet egyéb területén se viszi többre.

A leírtak alapján ő is un téged.

Én is kikérem magamnak, hogy ez lenne az átlagférfi jellemzése!

Amikor beszéltek erről, akkor elmondod, hogy mi bánt valójában? És amikor megoldást próbáltok találni, akkor ő is beszél, vagy csak te sorolod, hogy NEKI mi mindenben kellene megváltoznia?

Jó módszer: elfogadás. Elfogadod olyannak, amilyen, hogy magától változhasson. Ha valakinek folyton azt mondogatják, hogy változnia kell, meg hogy semmit nem tud jól csinálni, akkor abban az emberben legbelül rejtetten egy olyan erős ellenállás fejlődik ki, hogy eljön a nap, amikor már csak azért sem úgy csinálja...

A kérdésed és a többi kommented alapján nekem az a meglátásom, hogy a Te párod egy nagyon egyszerű férfi, végtelenül egyszerű igényekkel. Neked kell eldönteni, hogy képes vagy-e leélni az életedet ezen az igényszinten, vagy másra, többre, színesebb életre vágysz még azon az áron is, hogy esetleg sokáig egyedül maradsz, amíg ehhez megfelelő társat találsz.

Ajánlom figyelmedbe a következő gondolatot:

"Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem a egyedülléttől, a társfüggőség."