Mire jó ez az elterjedt szülői mentalitás?

37 éves vagyok, és szülő. Kifejezetten és nagyon ügyelek rá, hogy ne alkalmazzam ezeket a sztereotípiákat - pontosan azért, mert a gyerekek/fiatalok nem így érzik. Ők nem akartak megszületni, és nem akarják, hogy kitaláljam, hogy mi a jó nekik. Ezzel együtt sokmindent látnak úgy, hogy az pillanatnyilag kellemes nekik, de hosszú távon szívás lesz belőle. Ezt el szoktam magyarázni, és egyértelmű, korrekt határokat húzok. Ugyanakkor amennyire csak lehet, folyamatosan kommunikálunk, hogy amit csak lehet, úgy alakítsunk ki, hogy nekik legyen jó.

Mindez azért van, mert (1) velem úgy bántak a szüleim, hogy azt állították, hogy egyenrangú partnerként tekintenek, de igazából nem tekintettek annak, és a (rám vonatkozó) lényegi hallgass volt a nevem, (2) ezt az évek során nem felejtettem el.

nem mindeki képes elismerni, hogy hibázott és nem volt igaza.

Ráadásul a nevelés amúgy is nagyon összetett és nehéz dolog, amit addig senki nem tud meg míg gyereke nem születik, mert elötte mindent megfogad, hogy így lesz, majd úgy lesz, gy fogom csinálni, meg úgy fogom csinálni. Hát sajnos ezt előre nem lehet eldönteni és a nevelésbe mindenki saját magát adja bele a személyiségét, ha elötte sem volt képes beismerni a hibát, pont a gyerekének nem fogja.

Ha meg te így élsz, életél, vagy ilyen nevelést kaptál és ilyen éretten gondolkodsz, rá kéne jönnöd arra, hogy mást nem tudsz, elfogadni hogy ő ilyen. vehetsz róla példát, hogy Te nem így oldd majd meg a problémáidat és be tud ismerni a hibáidat.

De egyet tudnod kell, leírni, kimondani egyszerű, de nagyon nagyon sok ember nem képes rá, mikor szituáció van.

Neked is adódhat olyan, hogy nem fogod elismerni a hibádat, és akkor nem fog eszedbe jutni hogy anyád is pont ilyen volt. pedig te sem leszel tökéletes, maximum törekedni tudsz majd rá és szituációnál élesen és tisztán látni.

Nálunk ez úgy működik, hogy mindkét lányommal mindent meg tudunk beszélni, hála az égnek. Eddig mindkettő őszinte volt, soha nem értem őket hazugságon, ez nem jelenti azt, hogy apró, jelentéktelen füllentések nem voltak (pl. ki törte össze a poharat, ki rakott vissza 1 korty tejet a hűtőbe). A komoly dolgokat komolyan is veszik, így én is. Azzal is tisztában vagyok, hogy kategórikus tiltással semmit nem ér el egy szülő sem, mert akkor ott van a "csakazértis" reakció. Hagyom élni őket, és tudják, hol a határ. 16 és 20 évesek.

De! Ha itt olvasgatsz, azt is észreveheted, hány olyan, főleg lány van, aki igencsak fiatalon komoly felnőttnek hiszi magát, és alapvető dolgokkal nincs tisztában. Nagyon sok olyan 18-at betöltött lány kérdését, válaszát olvastam, akik döngetik a mellüket, hogy nagykorúak, azt csinálhatnak, amit akarnak, a szülő meg le van sz@rva. Ennek azért nem így kellene működnie. A legtöbb lány még otthon lakik, tanul, eltartott és a szülei gyereke. Az én nagyobbik lányom is a 18. szülinapján annak örült, hogy mostantól azt csinálhat, amit akar. Azt válaszoltam, eddig sem voltak drasztikus tiltásaim, de mostantól te vagy saját magadért a felelős, és anyádat sem kell idegrohamba hajszolni, mondjuk nem jössz haza, és nem is szólsz előre. Attól, hogy nagykorú, én még aggódni fogok, ha semmit nem tudok róla. Ilyesmi nem is fordult elő, mert ha valami oknál fogva nem a megszokott időben jön, dob 1 sms-t, kések, kb. x órára érek haza. Nem kell magyarázkodnia, hol, kivel miért, felnőtt, helyén van az esze. Ugyanez érvényes a kisebbik lányomra is.