Mit lehet tenni, ha egyesek tenyleg nem tudnak kimaszni a nehez anyagi helyzetböl es öngyilkosok lesznek?

20 Mire? Hogy egy süllyedő hajóról elsőként lépsz le? Erre? Erre ne legyél.

Én még életemben nem léptem le először és nem is fogok sosem.. Pedig nekem nem csak 2 gyermekem van, hanem 3, és nem egy nehézséget éltünk meg a férjemmel, hanem sokat. És még se hagytuk a másikat c.rba. Nem erről szól egy kapcsolat, egy együttélés, és egy házasság.

Én a gyerekeimért vállaltam felelősséget, nem pedig egy felnőtt emberért, aki amúgy szintén felelős lenne azokért a gyerekekért is. Tudtommal nem áll gyámság alatt, és én nem az anyukája voltam... 13 éve lett volna, hogy változtasson, hogy egyáltalán: bármit tegyen a családjáért, és önmagáért. De neki kényelmesebb volt feküdni, és önsajnálni. Rengetegszer kértem, könyörögtem, fenyegettem, soha nem ért semmi semmit.

Nem én tettem beteggé, amikor elhagytam, akkor még nem volt az. De ha valakinek diétáznia kellene, ő meg tesz rá magasról, az ne csodálkozzon, ha összeomlik a szervezete...

Itt nem arról volt szó, hogy volt az életünkben egy rossz periódus, amikor szerencsétlenül alakultak a körülmények. Itt már semmi nem működött jól.

Anyagi értelemben is, de minden más értelemben is egy felelőtlen emberrel vállaltam családot.

Mélyen sajnálok mindenkit, aki szerint a párkapcsolat azt jelenti, hogy együtt kell szívni egy életen át egymás mellett, akkor is, ha az már senkinek nem jó.

Sokan elvárnák, hogy ha valakinek gyereke van valakitől, az szűnjön meg létezni nőként, emberként, egyéniségként, onnantól legyen egy anyadroid, aki cipeli a családot a hátán, sokszor nulla segítséggel az apai részről. Most egyébként pont ezt teszem, két ember helyett keresek pénzt, dolgozom, nevelem a gyerekeket. Mégsem csinálnám vissza. Mert valójában eddig is mindent egyedül csináltam.

Engem nem érdekel, hányan élnek rossz házasságban. Hány nőnek természetes, hogy verik otthon, vagy megcsalják, hogy hányan élnek a saját otthonukban háztartási robottá deklarálva. Hány nő tűri a férje részegeskedéseit, vagy hogy ki tudja hová elveri a pénzt a családi kasszából. Én köszönöm, nem kérek ezekből. Kerek, egész értékes ember vagyok egyedül is.

Egyetlen dologban vagyok hibás. Nem lett volna szabad családot alapítanom vele. Soha. De akkor még én is azt hittem, hogy ha két ember kitart egymás mellett, az mindent megold... És nagyon nagyot tévedtem.

De ki lehet, csak van aki nem érti meg. A süllyedő hajóról elsőnek lelépni a lehető legokosabb dolog!!! Ha süllyed akkor mire várjon, arra, hogy nyakig érjen a víz?

Az, hogy te személy szerint senkit sem hagytál el az egyáltalán nem érdem.

A kérdéshez: egy váratlanul elveszített munkahely nem kell hogy adósságcsapdába lökje az embert. Ezt ki lehet védeni azzal a tök egyszerű dologgal, hogy az ember nem egyik napról a másikra él. Ha a munkahely elvesztése után egy havi lakbért már nem tud kifizetni csak hitelkártyával az NEM peches hanem HÜLYE!

Biztos megvan a mese a tücsökről meg a hangyáról. Legyél hangya és ne tücsök.

26 Majd akkor játszd az eszed, ha valós munkával, önerőből te bármit fel tudsz mutatni és nem csak más által. Akkor. Addig ne. Felesleges, mert elég lenne kikapni alólad mindent, és mennél a süllyesztőbe. De felállni sosem tudnál.

Szóval addig ne oszd azt amid nincs.

#26:

Köszönöm.

Hagyd szegény 45%-ost, valószínű full gáz az élete, meg a házassága, és itt önigazol.

Aki örököl, nem szerencsés, valakije meghalt.

Viszont ha a szülei segítenek neki, az miért baj? Mindenki szeretne jobb életet önmagának és a gyerekeinek is. Inkább mit csinált az egész életében, aki nem tudja segíteni a gyerekét. Nem? Legalábbis nem utálnék màst, ha csóró lennék, max a szüleimre neheztelnék, hogy nem tanultak meg bánni a pénzzel és engem sem tanítottak meg. És valószínűleg én sem fogom a gyerekeimet.