Mit lehet tenni, ha egyesek tenyleg nem tudnak kimaszni a nehez anyagi helyzetböl es öngyilkosok lesznek?

12 Pontosan. De ahhoz már ész is kéne némelyiknek, hogy erre rájöjjön.

Az első meg veri a mellét a semmire, és még csak észre sem veszi, hogy ordít az írásából a kamu. Mert aki éhezik, és úgy él éveket, ahogy ő írja, az sosem írja le, és teregeti ki. Hanem húzza csendben a dolgokat.

Nem szabad nagy dolgokról álmodni,és akkor nem lesz baj.

Ha semmim se lesz,akkor sem fogok soha hitelt felvenni.

"Pech miatt nem kerülsz adósságcsapdába.."

De, kerülhetsz.

Elég hozzá egy baleset és megvan a baj.

Az első válaszoló meg persze, hogy kamuzik.

Én egyszer régen megfogadtam, hogy sosem fogok hitelt felvenni. Nem vettem részletre plazmatévét, nem láttam a tengert harmincakárhány éves koromig, nem vettem márkás ruhákat.

Aztán összeakadtam egy pasival... Nagy duma, hatalmas tervek, család kell, nagy ház, jó élet...

Felvettünk hitelt az örökölt házamra, hogy felújítsuk. (Elég romos volt amúgy.) Úgy gondoltuk, az egyik részét megcsináljuk kiadásra, és az majd visszatermeli a törlesztő nagy részét.

Csúsztak a tervek. Ő elvesztette a munkáját. Aztán beütött a devizaválság, és felpörgött minden...

A végére már annyink sem volt, hogy a rezsit normálisan fizessük. Persze mindenki hibás volt, a bankok, az atyaúristen, a rossz csillagállás. Ahelyett, hogy nagy levegőt vettünk volna, és nekiálltunk volna megoldani a problémákat, önsajnálat jött, és egyre mélyebbre csúszás a gödörbe.

Ő most is itt tart. Beteg lett, fekszik egész nap, romokban az élete. Én közben elkezdtem összeszedni magam, de ahhoz először az kellett, hogy eltávolítsam őt az életemből. De van két gyerekünk, akiknek a jövője immár csak rajtam múlik. Mert ő nem fog tenni értük semmit, ahogy eddig sem tett.

Most egy olyan párom van, akivel építjük egymást, akitől anyagilag is rengeteget tanulok. Valószínű sosem leszek már igazán jó anyagi helyzetben, ahhoz túlságosan is elszúrtam. De nullán lehetek még. Aztán pedig ki tudja...

Öngyilkos sosem lennék, pedig voltak kemény pillanatok. A tárgyak azok csak tárgyak. Az életem, a gyerekeim többet érnek. Én főleg tudom ezt, az én apám öngyilkos lett, amikor én még kicsi voltam. A gondjai maguk alá temették, és nem szeretett minket eléggé ahhoz, hogy megküzdjön a gondokkal a menekülés helyett.

Én nem követném el ugyanezt a hibát. Balek voltam, tanultam belőle. De kiút mindig van. Csak tenni kell érte.

#17:

Tudom, akkor cselekedtem volna helyesen, ha mellécsúszok a gödörbe, és hagyom, hogy az életünk tökéletesen rommá váljon.

Tudod, van két gyerekem. Már csak miattuk sem engedheti meg magának az ember az ilyesmit.

Rángattam én őt éppen eleget kifelé. De van, akit nem lehet. Egyébként pedig mindenki saját magáért felelős.

Sok embert elvesztettem az életemből, akik hasonlóan gondolkodnak, mint te. És igazából örülök is neki, hogy így lett. Én nem vagyok mártír. Nő vagyok, és anyuka, és minden egyes napon kettőnk helyett állok helyt minden téren. Én fizetem a közös adósságokat, amíg ő önsajnál, én nevelem a gyerekeket, én oldok meg iskolát-különórát, gyerekbetegségeket, mindent. És mellette még boldog párkapcsolatra is van erőm, energiám.

Tudod mit, 17-es? Nagyon büszke vagyok magamra!