Te kire hagynád a vagyonod egy ilyen helyzetben?

Egyenlően. Az, hogy most az egyik gyerek jól él, a 2. közepesen, a 3. meg életképtelennek tűnik, bármikor egy csapásra megváltozhat.

Plusz 2 gyereket egyedül nevelni ugyanúgy nehéz, mert mi van, ha valamiért nem tud dolgozni menni a szülő?

3 gyereket még nagyobb felelősség és még nagyobb kiadás jó körülmények között nevelni, mert egyszer üt be a baj, megszokták a jó életszínvonalat, aztán meg majd csak nézhetnek.

Mind a 3 felnőtt, önmagáért és a saját életéért felelős ember, oldják meg. Főleg ha pl. a 3. testvér ilyen szerencsétlen, egyedül egy családi házat aligha fog tudni fenntartani, viszont ha eladják, annak a rá eső részéből + a 3,3 millió forintból tud akár egy kis garzont venni.

Csakis egyenlően, különben a testvérek között örök haragot szítana egy ilyen "Te döntöd el, mit adsz a testvérednek" dolog.

A pénz megbolondítja őket, ezt nem tartom jó ötletnek

Ez valami csereháti falu, hogy 2 milliónak számoljátok a házat? Máshol egy bedőlt kutyaól hátsó negyede 10 milliónál kezdődik...

Nekem nincs ilyen problémám, viszont a környezetemben sok hasonlót láttam ismerőseimnél, így nem tudom érzelemmentesen kezelni a dolgot. Mondok egy példát: Az egyik gyerek végig támogatta az idős szüleit, 30 évig két kezével építette, nagyobbította azt a házat, beleölt pénzt, erőt, időt, mindent, míg a másik szemközt köpte a családot, 50 éve nem látták, és akkor beállít örökölni (jogosan egy fél üres telket) melyen egy olyan ház áll, amibe ő egy szöget nem vert be, csak élte a nagyvilági életét, és duhajkodott. Egyetértek vele, hogy azt is ki kell fizetni felerészben, de hogy az illető arra nem volt képes, hogy kivárja, amíg a testvére kb. 1-2 éven belül ki tudná fizetni a ház megállapított fele értékét (már ez is nevetséges persze) hanem jött az ügyvédjével, és kiforgatta őket a semmibe, abból a házból, amihez semmi köze. Ez most csak legyen egy "fiktív" példa, de a valóságban tele van ilyen történetekkel ez az ország, és ilyenkor már nem biztos, hogy egyet értek azzal az "egyenlősdivel", amit egyébként alapból én is gondolnék.

Nyilván figyelembe kell venni, hogy a testvérek mennyit kaptak korábban a szüleiktől. Pl. ha az egyiknek ők vették a házát, azt be kell számítani. Azt is figyelembe kell venni, hogy ki segített többet a szüleinek. De ezeket beszámítva egyenlően kell elosztani a testvérek között az értékeket.

Egyetlen kivételt ismerek el: ha az egyik testvér mentálisan vagy fizikailag hátrányos helyzetű, ezért nehezebben tud megélni. Most persze nem arra gondolok, hogy lusta volt tanulni. De ha orvosilag kimutatható a hátrányos helyzete, akkor nagyon meg kell gondolni, kinek mennyit adunk. Mert lehet, hogy a betegnek több kellene, de az is lehet, hogy egy mentálisan beteg elszórakozná az örökségét. Tehát a körülményeket igenis nagyon figyelembe kell venni.

Ha ilyen különbségek nincsenek, akkor egyenlően kell osztani a javakat. Az nem érv az egyenlőtlen osztásra, hogy az egyiknek boldog élete van, a másiknak meg nem.

Egyenlő részben osztanám el. Egyik se tehet arról, hogy a másik milyen életet él, miért zárjam ki az örökségből, ha másik a balfax? A házat is mind a 3-ra hagynám, aztán döntsék el, hogy hagyják élni a Józsit benne vagy eladják és osztozkodnak.

Így nincs vita, de legalábbis a legkevesebb rá az esély.