Mi a legjobb egy ilyen helyzetben?

A kérdésem részben családi, részben párkapcsolati jellegű de úgy gondoltam, itt teszem fel, a problémám a párom családjával van. Sajnos nem egyszerű a helyzete, a nagyszülei sajnos nincsenek jó egézségügyi állapotban. A szüleitől külön lakik a párom, két külön városban, az egyik nagymamája az egyikben, a másik a másik városban. Sokat kell rájuk odafigyelni, szülei segítik leginkább azt a mamát akivel együtt is laknak, a másikra meg főleg a párom szokott vigyázni, elmegy neki bevásárolni, vagy ebédet vitet neki, esetleg takarít ha kell. A páromhoz mennek a szülei, hol kicsoda, minden héten hogy olyankor a másik nagymamájának is be tudjanak segíteni és van hogy egyéb dolgokban is segítenek egymásnak. Ez így végülis nem lenne rossz de hétvégénként emiatt nem tudok sose találkozni a párommal vagy esetleg ritkán volt rá példa. Ez nem is lenne baj.... De ha például szabadságon vannak a szülei, és akkor megy hozzá valaki, akkor meg amiatt nehezebb egyeztetni, akkor mondjuk egy napra láthatom vagy akkor se. Még ez sem lenne baj. Ami engem már zavar az, hogy mindig szinte nekem kell alkalmazkodnom a szüleihez. Ha nincsenek ott a szülei, akkor jobban tud alkalmazkodni meg amúgy igyekszem én is. De azért húztam már fel magam mert a szülei mindig variálnak, úgy mondják hogy mennek hozzá de aztán valamiért mégsem tudnak. Akkor mondja a párom hogy találkozhatunk több időre is így, hogy nem mennek, de akkor meg én már megszerveztem a dolgaimat vagy máshogy terveztem. És ez már nem egyszer fordult elő. Szóval az a gondom hogy unom már hogy mindig a szüleihez kell alkalmazkodni. Bizonyos szempontból meg tudom érteni és sokszor direkt ha tudom hogy például egy hétvégén mennek hozzá vagy nagyszülőkhöz segíteni, akkor nem problémázok hanem találkozunk hétköznap. Csak az idegesít, hogy mindig ahogy a szülei épp variálnak, az alapján vannak dolgok. Kérdeztem hogy nem lehet-e a hétvége egyik napján velem találkozni, a szüleivel a másik nap, ebbe belement de az alapproblémát nem oldja meg. Nyilván fontosak neki a családja de nekem is van más programom rajta kívül meg másoknak is függ tőlem a programja és nem variálhatom mindig ahogy akarom. Meg most lehet gonosznak fogtok tartani de kicsit bántó hogy engem szinte sosem helyez ezzel szemben előtérbe. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem nem alkalmazkodhatok mindig én... a szüleihez. És én azt is gondolom, hogy valamennyire mégiscsak megvan a páromnak a külön élete szóval néha a szülei is alkalmazkodhatnának az alapján amit ő tervez egy hétre. Nem mindig de párszor.

Mostanában nekem is sok más dolgom van és nem egyszerű ezek miatt sem egyeztetni és ez nehezíti.Azt szeretném ha már egyszer a szülei felborítják a tervet és úgy volt hogy hétköznap mennek hozzá de mégsem, viszont hétvégén meg igen akkor ha nekem a hétvége jó akkor találkozzon velem hétvégén de nem akarok szemét lenni. Hiszen én nem tudtam hogy minden felborul és valahogy nekem is kellett tervezni. Vagy ha legalább tudná előre mondani hogy nem biztos a dolog hogy mennek vagy nem mennek. De a szüleitől függ szerintem.

Sajnálom ha túl hosszúra sikerült. Szóval szerintetek jogosan borultam ki? Jogosan kérem hogy kicsit néha helyezzen előtérbe és alkalmazkodjon ő? Amúgy szokott, ha nincsenek ott a szülei de mindig velük van a gond.

Vagy nekem el kellene fogadnom mindig amit mond?

Megértem hogy nehéz két nagyszülőt is gondozni és még főleg ha nem is egy helyen vannak. Közben meg úgy vagyok vele hogy valahogy neki is kellene alkalmazkodni meg nekem is mert ha valami miatt mindig nem jó akkor félek az lesz hogy alig látjuk egymást viszont most nekem is részben olyan programjaim vannak, pontosabban feladataim amiket nehezebb igazítani.

Én annyit tudok alkalmazkodni hogy kevesebb időre futok vele össze ha ott vannak a szülei meg nagyszülőknek kell segíteni de az alapproblémám az az hogy mindig nekem kell a szüleihez alkalmazkodjak. Gondoltam hogy megmondom hogy segítek neki amit tudok de szerintem nem akarná... ismerem annyira hogy tudom.