Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ebben a helyzetben tudok...

Ebben a helyzetben tudok valamit tenni? Kell valamit tennem?

Figyelt kérdés

Van barátom, akivel együtt is élünk egy ideje már. Nekem van két gyerkőcöm, neki egy. Az övét anyuka neveli, az enyémek velem vannak.

A láthatásokkal nem mindig él, ez tény. Én már többször mondtam, hogy mondja hogyan, én pedig segítek neki, hogy láthassa a gyereket. Nem látok benne ellenfelet, sokkal inkább áldozatot, hiszen ő aztán nem tehet semmiről. Ő egy kisgyerek, aki szeretetet, törődést és időt érdemel mindkét szülőjétől.

A nagymama is elhozhatja láthatásra. A barátom anyukája hozta el most is, a nyáriszünetre. Meg vol beszélve, hogy elhozza tegnap haza a barátom, de nem adta neki a nagymama (születésnapot ünnepeltünk, náluk voltunk), de ehelyett lett egy jó nagy balhé.

Engem gyűlöl ez a nő, pedig nem nagyon beszéltem vele, eddig kétszer látott...a szüleimet nem választhattam meg, sajnos. Így lenéz, mert én cigány vagyok, az ő családjuk meg magyar. Dolgozok, igyekszem tiszta, rendes otthont biztosítani mindannyiunknam. Főzök, mosok, takarítok munka mellett és el tudom tartani a gyerekeimet (4 évet voltam egyedül előtte).

A vita után csak azt tudtam mondani, hogy támogatom, hogy szeretném segíteni abban, hogy a fiával legyen és ne veszekedjen az anyjával, ne akarja megverni (mert mondta, hogy szívessen megütné), hanem akkor hozza el jövőhéten a gyereket, aztán ha nem 2, hanem 4 hetet lesz nálunk, az sem baj, megoldjuk, mert társak vagyunk és mivel az ő fia, neki fontos, így nekem is az.

Kicsit rosszul éreztem magam, mert ezután mi elmentünk négyen fagyizni, de az ő fia szomorúan ott kellett maradjon a mamájánál.

Igyekeztem itthon is csitítani, hogy semmi baj, az se baj, ha engem utál az anyja. Nézzük a gyereket, nem tehet olyant, amit felhozhatnak ellene, hogy ne láthassa.

Én ebben tudok még valamit tenni? Kell tennem valamit? Mit mondhatnék még, hogy támogassam?

2018. júl. 29. 08:59

1/7 anonim

válasza:

Szia. Nem ismerlek, de az írásod alapján a párod baromi szerencsés, hogy ilyen értelmes, intelligens nõt talált. Sajnos manapság még mindig ott tartunk, hogy a cigány származás automatikusan beskatulyázza az embert, hendikeppel indul. Úgy tǔnik, a kedves mama is eme korlátolt elv híve. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Szerintem az, ahogy hozzá, a párodhoz és az adott helyzethez állsz, elismerésre méltó Es követendõ. Én a helyedben folytatnám ezt, ha megfeszülsz sem tudsz az ilyen ember kedvére tenni. Illetve lehet megérne egy próbát a sokkterápia. Egyszer leültetnèm a kedves mamát, és szembesíteném a viselkedésével. Elmondanám neki, hogy tudod hogy nem kedvel azert mert roma vagy, de értse meg hogy te errõl nem tehetsz. Az ember a családját nem tudja megválasztani. Te õt egy okos nõnek tartod(igen, itt nyalizz neki kicsit:) ), ezért arra kéred próbáljon meg a származásodon túllépni és csak téged, az embert nézd, ahogyan viszonyulsz a párodhoz Es a fiához. Hátha ez segít és kizökkenti õt az utálatból. Sok sikert:)

2018. júl. 29. 09:33

Hasznos számodra ez a válasz?

2/7 A kérdező kommentje:

Tegnap beszélgettünk, miután hazajöttünk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a gyereket kell nézni. Mondjuk este az anyukája megkapta a magáét. A barátom kiosztotta, de utána gondolkodtunk el azon, mi lehet az oka, hogy nem adja oda a gyereket. Nekem jutott eszembe, hogy valószínű az ok én vagyok. A fiának elmondta, mit gondol, ő meg ugye nekem. És előtte (amikor nem tudott rólam) simán odaadta a gyereket, most, mikor tudja, hogy hozzánk hozza haza, már nem.

Pedig ezért én nem tettem semmit. Persze nem is én vagyok itt a lényeg, ő állítólag mindenkiben talál hibát, bennem ezt találta. Sajnos.

Szeretnék segíteni, hogy jobb legyen. Tegnap csak sírt szegény kisfiú, olyan szomorú volt. Én nem szólhattam, csak "szótfogadtam", hogy indulunk és útközben próbáltam nyugtatni a barátomat. Nagyon dühös volt.

Ennek a nőnem sajnos semmi sem használ. A fiát is bántja (szavakkal, tettekkel), a másik fia nejét is csak elviseli (és szúrkálódik, ha teheti), pedig ők 10-en pár éve együtt vannak, évek óta házasok is és közös baba is van már.

2018. júl. 29. 09:43

3/7 anonim

válasza:

Amit nem értek: a párod kisfia miért a mamánál van, és miért nem nálatok? Ez ugyanis nem a mama döntése, hanem a párodé meg a gyerek anyjáé és ebbe a mama nem szólhat bele.

Ezt az anyukával kellene megbeszélni, hogy a kisfiú nálatok legyen, amennyi idöre el tudjátok vállalni, mert neki is rossz, hogy a nagymama miatt lemarad sok mindenröl.

Másrészt meg a párod helyében nem hagytam volna ott a kicsit, hanem összecsomagoltam volna a cuccait és viszem öt magammal.

Amíg a mama ennyire gyülölködö, addig a gyereket nem szabadna ráhagyni, mert igen komoly lelki sérüléseket okoz a fiúnak, amit utána nehéz vagy majdnem lehetetlen helyrehozni!