Szerintetek ilyen helyzetben mit lehet tenni? Édesanyám a párjával az én lakásomban (örökségből) él és én nem részesedek belőle semmit. Külföldön tanulok saját pénzemből.

Elég hosszú a történet, de megpróbálom leírni röviden.

22 éves vagyok, apukám meghalt, amikor 10 éves voltam. Tőle örököltem(ikertesómmal együtt) pénzt, amiből lakást vettünk(anyám ötletére) még amikor kiskorúak voltunk.

Anyukám kb. már 9-10 éve együtt lakik egy emberrel, aki nekem kicsit sem szimpatikus(eladta pár dolgunkat, kutakodott, letagadta a gyerekét) és tulajdonképpen nekem még mindig egy idegen aki az én lakásomban lakik, ami után nekem nem fizet albérletet. 2 éve nem lakok már abban a lakásban, és egyedül amiatt zavar ez az egész, mert én Skóciában tanulok és havonta több százezer forintot keresek meg saját magam és fizetek ki az albérletre úgy, hogy (mindig az orromra van kötve) nekem van otthon egy saját lakásom. Sajnos az ikertestvérem nem látja hasonlóan a helyzetet, ő a barátjánál ingyen lakik, így érthetően nem szorul anyagi segítségre/megértésre, ezért jóval megnehezíti a helyzetet, engem állít be anyagiasnak, mikor én csak a jogos tulajdonommal szeretnék élni. Engem nagyon bánt ez az egész, hogy meghalt az apukám, és ez lett utána. A saját örökségemből konkrétan semmi hasznot nem látok, főleg úgy hogy magamnak kell mindent fizetnem és külföldön diákként elég nehéz az élet. A lényeg annyi, hogy egy évet halasztanom kell az egyetemből mert nem bírtam a tempót egyetem/munka stb mellett és elfogyott a pénzem, ezért itthon megyek albérletbe, mert én azzal az emberrel nem akarok együtt lakni, sajnos ki nem állhatom. Azon gondolkozom, hogy pár éven belül valahogy megbeszélném a testvéremmel hogy akkor vegye meg a részemet a lakásból, hogy legalább ennyi hasznom legyen apám halálból, hogy én a saját életemet finanszírozni tudjam, persze már előre számíthatok a balhékra, hogy így köcsög vagyok meg úgy...

Akárhányszor felhozom ezt a temát, még a "barátnőim" is azzal jönnek, hogy de ugye anyukádat nem tennéd ki a lakásból?" és hogy " neked úgy sem kell pénz, mert úgyis van neked". Csakhogy ez nem megoldás szerintem, a pénzem, amim van azt csak magamnak és a kemény munkának köszönhetem.

Engem nagyon bánt ez az egész, főleg hogy a barátomon kívül senki sem látja ezt a helyzetet úgy, ahogy én :(

Azt hozzátenném, hogy nagyon szeretem anyukámat, nem szeretnék ártani neki, de szerintem nagyon önző tud lenni, havonta 600 ezret keresnek együtt és mindig panaszkodik, hogy nincs pénze, de nyaralni, új autó stb. az megy.

Esetleg valakinek volt már hasonló tapasztalata? Vagy ti mit gondoltok, meg lehetne ezt valahogy oldani?