Nem normális, ha ennyi idősen még nem szeretnék elköltözni?

Szerintem nincs evvel semmi baj.

21 évesen költöztem el, a párommal egy lakásba. Az első héten mindketten hiányoltuk a szüleinket. Sírtam is, hogy hiányzik az anyukám, akivel kivételesen jó a kapcsolatunk.

Egy hétnél tényleg nem tartott tovább. Hamar megtapasztaltam az előnyeit, de segített is, hogy nem egyedül laktam.

Jogi értelemben vagy felnőtt,de tapasztalataim alapján a legtöbb gyerek,aki ilyen idősen elköltözik,a többség kényszerből teszi.

Olyan 25 év körül van kb a valódi felnőtt életkor.

Ekkor szokott inkább megfogalmazódni az önállóság igénye,ami nem csak addig terjed,hogy de jó lenne,ha nem szólnának bele az életébe az illetőnek,hanem maga,felelősségteljesen fel tudja fogni,hogy a különélésnek,külön életnek milyen negatívumai vannak,és ezzel együtt vágyik rá az illető.

A gond,akkor van,ha valami 30hoz közel van,vagy felett,és akkor sem tud önállósodni,mert nincsenek rá meg az eszközei.

Az a baj h sokan a 40 évest csecsemőként kezelik a családban,mondjuk csak azt lehet aki partner és eltüri. 14 évesen már dolgoztam Nagyapám melett. Nem is maradtam mamahoteles.. A felnőttkor nem évszám hanem agyilag dől el,lehet vki családi okok miatt 12 éves korátol érettebb mint némelyik viszafeljesztett 27 éves akit anyuci nem enged tévézni..

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Na ő 27 éves évszám szerint agyilag meg 12. Lehet egy 19 éves önálobb életre valobb mint egy 27 éves. A szülők szeretik csecsemősiteni a felnőtt gyerekeiket is mert félnek h felnőnek és semmi marad utánuk ez vonatkozik azokra a hol a gyerek életcél és semmit se tudnak felmutatni azon kivul.. Ok és okozat..