Van itt olyan, aki besokallt, és pár napra elhúzott a családjától, hogy összeszedje magát?
Minden tiszteletem azoké, akik sosem tettek és tennenek ilyet, de engem most azok érdekelnek, akik meglépték.
Úgy érzem, válságban a házasságunk, amit a férjem kevésbé lát, de nagyon szenvedek. Mostanában mar ugy érzem, valami betegséget fogok növeszteni magamnak, ha ez igy megy tovább.
A külső körülményeink is eleg nehezek es nem érzem magam biztonságban.
3 éves kislányunk van, mostanában folyton üvölt, es egyfolytában lógna rajtam, nagyon nagy onfegyelem kell hozzá. Ha nem velem van, sokkal nyugodtabb, ebből azt szurtem le, hogy abszolút átvette a feszültségemet.
Tobb okból is olyan, mintha csapdába estem volna. Es elveszítettem magam valahol. Próbálkozunk terápiával, de egyelőre ez eleg kevés.
Azt érzem, kellene par nap, hogy valahogy rendet teremtsek magamban. Nem vagyok váláspárti, szoval nem ez a célom. Csak valami erőt találni a hogyan továbbhoz.
Azok tapasztalata érdekelne, akik hasonlóan jártak, es hasonló módszerben látták a megoldást.
Menjél már innen utolsó, te kis fotelproli, látszik, hogy alsóban a kompetencia felmérésed rosszul sikerült, ugyanis nem igazán értetted meg a kérdést. Gyanítom meg nem értett zseni vagy, akit mindenki szeret. Ja, nem.
Kérdező, szerint ezt beszéld meg a férjeddel. Ő is tud vigyázni a gyerekre pár napig, ha úgy érzed, neked erre szükséged van.
Azt hiszem, a férjem totál kiborulna ettől.
Régen sokat jártam az erdőket, de ez elmaradt, mert öt nem érdekli egyáltalán. Elbújnék pár napra, az mindig erőt adott annak idején. Mármint a természet. Egyszerűen olyan, mintha valaki más életét élném, a csapda és a pánik szavak illenek rá legjobban. De tudom, hogy magamat kellene helyre állítani, a férjem tud csak magáért tenni.
Jó lenne tudni, hogy megéri egy ilyen lépés. Sajnálom a gyereket is szegényt, látszólag ugyanolyan vagyok, mint máskor, szerintem a férjem sem sejti (annak ellenére, hogy sokszor jeleztem már a bajaimat neki), hogy ennyire kivagyok. Úgy érzem, nélküle boldogabb lennék. Részleteket nem akarok írni, hogy miért, de nagyon eltávolodtunk egymástól (nem megcsalás, hanem egzisztenciális bizonytalanság és úgy érzem, ha rajta all, sosem mászunk ki belőle, de elfáradtam abban, hogy folyton én vagyok a “menedzser”).
Viszont nem gondolom, hogy mással feltétlenül jobb lenne vagy gondmentes, ezért szeretnék egy újratervezést. Nem tudom, illúzió-e, hogy pár nap elvonulás segítene?
Köszi a rendes válaszokat.
Nézd, ha a kapcsolatot akarod megjavítani, az egyedül nem fog menni. Le kell ülni megbeszélni, hogy ki miben hajlandó változtatni, hogy működjön.
Egyedüllét jót tehet, de semmiképp se szó nélkül lépj le, mert ezen jogosan haragudna meg a férjed. Szervezzétek meg, hogy te elmész pár napot kikapcsolódni, ő esetleg tud kivenni szabitm...stb. Ha 3 éves a kicsi, akkor gondolom dolgozol már, vagy mész vissza dolgozni. Az is sokat segít lelkileg, ha más emberek között vagy, és elismerik a munkád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!