Én rontottam el vagy amúgy is így alakult volna?

Párszor már írtam ide kérdést. Decemberben titkos viszonyba bonyolódtam egy pasival, ami áprilisig tartott. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, hagyjuk abba, legyünk csak abrátok, ne is lássuk egymást, volt minden. Végül szakította barátnőjével, de utána teljes depresszióba zuhant, hogy nem tudja jól döntött-e, még mindig tipródik, és úgy döntött, hogy se velem, se az ex-szel nem keresi a kapcsolatot. Persze mindez úgy derült ki, hogy eltűnt és én írtam rá egy sms-t, hogy mi van vele, jól van-e. Erre másnap hajnalban(!!) hívott vissza, mjd beszélgettünk, átjött hozzám, volt egy kvázi búcsúestünk és másnap mondtam, hogy na jó, tisztázzuk már, hogy mi is van most. Ekkor mondta, hogy most nem keres semelyikünket, mert idő kell neki. Ami amúgy korrekt is lenne, csak akkor ezt közölje. Azóta nem keresett, én meg azon gondolkodom, hogy én rontottam el? Mit kellett volna máshogy csinálnom? Távolságtartóbbnak kellett volna lennem? Csak, miután szakítottak, gndoltam az sem jó, ha játszom tovább a lányt, akinek minden mindegy, nem érdekel, mi van, ezért írtam neki azt az sms-t és hagytam, hogy hajnalban átjöjjön. Elutaítóbbnak kellett volna lennem? Vagy ez felesleges taktikázás lett volna, hoy az kell ,ami nem elérhető? Bennem van a hiba, hogy így alakult vagy ő a töketlen és akármit tehettem volna, így végződik?