Egy ilyet hogy lehetne kedvesen megmondani?

Az a helyzet, hogy az édesanyámnak van egy legjobb barátnője, aki mióta megismerkedett a mostani párjával ,elköltözött kicsit messzebbre amikor összeköltöztek. Évente kétszer járunk hozzájuk, nyáron és télen. Nyáron van hogy egy hétig ott vagyunk, télen karácsony és szilveszter között, általában 2-3 napig. A nőnek van egy nagy fia, de ő már felnőtt és külföldön él, az új párjával pedig lett két kislányuk, akik most majdnem 7 és 5 évesek. Az lenne a problémám, hogy amikor elmegyünk hozzájuk "nyaralni", akkor az én feladatom a két kislányra való felügyelet reggeltől estig. Aranyosak, szeretem is őket, de nagyon sokak szoktak lenni. Ahogy megérkezünk, akkor máris menjek be hozzájuk játszani, fogócskázzak velük, a nagyobbik állandóan megpróbálja ellopni a telefonom (amit azóta nem engedek a kezébe mióta leejtette), mivel ők kicsik ők kevesebb kaját esznek szóval ha reggelinél/ebédnél/vacsoránál ők végeztek akkor nonstop kérdezgetnek hogy én mikor fejezem be. Van, hogy felmásznak a székemre, miközben még eszek; az én poharamból akarnak inni; csipegetnének közben a kajámból. Ha leülök egy kicsit vagy kimegyek a szülőkhöz akkor jönnek utánam hogy menjek vissza, ugyanúgy felmásznak a székre a hátam mögé (de van, hogy a nyakamba akarnak). Anyám ilyenkor visszaküld hogy menjek vissza velük játszani, hiszen látszik hogy szeretnék... Ilyenkor egyébként anyám és a barátnője annyit csinálnak, hogy sütögetnek, együtt főzik meg a kaját, kiülnek a teraszra cigizni, beszélgetni, elmennek vásárolni. Ennyit csinálnak egész nap. A kislányok már 6-kor fent vannak maguktól és 10 percenként járnak be hozzám ha nem vagyok még ébren. Egyszer arra keltem, hogy a nagyobbik a fejem mellett elkezdett ugrálni az ágyon, de volt olyan is, hogy a kicsi sikítva rohant be a szobába, hogy ébresztő. Legkésőbb 9-kor már én is ébren vagyok, és onnantól kezdve este 10-11-ig (van hogy éjfélig ha nem álmosak) nekem állandóan velük kell lenni. Rájuk szoktam szólni, ha olyan van, de úgy veszem észre hogy engem játszótársként fognak fel, nem mindig hallgatnak rám, csak amikor már nagyon ingerülten szólok rájuk, mint például amikor evés közben a nyakamba akar mászni, hogy megvárja amíg végzek. Illetve ha ott az anyjuk, ő csak akkor szól rájuk hogy hagyjanak békén ha már látni rajtam hogy ideges vagyok. Ha anyámat hívják játszani, akkor ő lepattintja őket annyival, hogy ő most "anyázik" vagyis a barátnőjével beszélget és majd később csatlakozik hozzánk. Persze sose jön, csak néha benéz a szobába aztán ennyi. Mindig kuncognak rajtam, hogy na ha gyerekem lesz akkor ennél rosszabb lesz, hogy fogom bírni, stb... Hát ja, csak elvileg a látogatásaink nyaralások lennének és nem arról kellene szólnia ennek a pár napnak, hogy ameddig a "felnőttek" élvezik a szabadnapjukat, addig én megállás nélkül a két gyerekkel foglalkozok, akik nem is teljesen hallgatnak rám. Ketten vannak tehát nem is arról van szó, hogy van egy egyke gyerek akinek nincs társasága. Legutóbb a tavaszi szünetben voltunk és akkor majdnem visszaszóltam anyámnak, amikor kiültem hozzájuk a teraszra de úgy 1 percen belül vissza is küldött a gyerekekhez, hogy r.hadtul nem azért jövök ide, hogy ő barátnőzzön és én meg lefoglaljam EGÉSZ NAP a két kislányt hogy ne legyenek a nyakukon... Most augusztusban is menni fogunk, valószínűleg 20-a körül. Várom valamilyen szinten, mert szeretek ott lenni és őket is szeretem, de úgy érzem, hogy velem szemben nem fair, hogy bébicsősznek vagyok ott. Nekem ez nem kikapcsolódás. Ha a tesóim lennének, akkor sem akarnék ennyit velük lenni. Hogy tudnám szépen megmondani, hogy ne is várják tőlem és a gyerekeknek is legyen megmondva hogy nem fogom a kezüket pihenés nélkül? Tudom tudom, "nyissam ki a szám és mondjam meg", de nem ismeritek anyámat. Több mindenre csak legyint és sose lesz változás.