Miért nem tekintenek rám nőként a pasik?

19 éves vagyok, külsőleg viszonylag a toppon, ügyelek a megjelenésemre, az alakomra. Kedvesen bánok az emberekkel, csendes, visszahúzódó vagyok, tehát inkább egy aranyos kislány, mintsem egy szexistennő benyomását keltem. Csak a legjobb barátaim társaságában érzem felszabadultnak magam, osztálytársak, fiúk közelében szorongok, talán szociális fóbiám van. Nem tudom, hogy nőjek fel a koromhoz, hogy viselkedjek nőként, és ne gyerekként. Sokat viccelődök és nevetek, talán ez a sok besavanyodott embernek már túlzásnak tűnik. Ettől függetlenül komoly terveim vannak a jövőre nézve, az is nagyon zavar, hogy nem tartanak elég talpraesettnek a megvalósításukhoz. Szeretném, ha valaki úgy tekintene rám, mint egy lehetséges barátnőre, közeledne felém, többet akarna tőlem, mint nőtöl. Kisebbségi komplexusaim vannak, nem tudok magabiztosnak tűnni, talán egy pszichológus segíthetne, érzem, hogy orosra, gyógyszerre van szükségem, sokat olvastam a problémámról. Emellé szeretném, ha adnátok pár tanácsot, hogy nőjek fel! A családom nem mutatott jó példát.