Miért nem tekintenek rám nőként a pasik?

Az írásodból nagyon is összeszedett felnőtt érett gondolkodású lánynak tűnsz. AKinek van önbizalma. Hasonló lehetsz mint én, kívülről az emberek másnak látnak mindig, ők egy erős egyéniséget látnak, és ettől megijednek vagy hátrálnak, a mai világban a legtöbb ember kicsinyes és gyenge, csak kívülre nem azt mutatja. Belőlük van több, és az ilyen emberek nagyon könnyen megtalálják egymást és összefognak.

Ritkán látni ezen az oldalon ilyen értelmesen megfogalmazott kiírást mint a tiéd. Ehhez gratulálok.

Először is: "érzem, hogy orvosra, gyógyszerre van szükségem" Ez hülyeség felejtsd el! Próbálj a pasik társaságában kicsit komolyabb lenni, hogy mutasd felnőtt nő vagy már. Legyenek saját nézeteid amihez ragaszkodsz.

Öltözködj picit nőiesebben a férfiak erre egyből felfigyelnek majd!

Elozo vagyok. szoval a felelmeid mogott valami lelki dolog all, esetleg a korai gyerekkorbol visszamaradt elmeny miatt. Ezert mondom, hogy meg kell talalni a problema gyokeret, es onnan kezelni, amit csak Te tudsz, semmifele gyogyszer nem segithet. A kineziologus ravezet, Te pedig megoldod, feloldod a dolgot, es akkor elmulik.

Mellesleg igen, az irasod alapjan nagyon erettnek es osszeszedettnek tunsz, de ismerem a helyzetet, mikor az anonimiatas onbizalmat ad.

*taszítja

*emberfüggő

- Bocs, elírtam.

Azt, hogy ugyanilyen vagyok, nyilván úgy értsd, hogy ezeket a dolgokat tekintve, amit írtál. Más szempontból nyilván különbözünk, hisz minden ember más.

Sajnálom nagyon. Nálunk mindennapos verés meg alkohol volt, ilyen vagy olyan formában mindkét szülő részéről.

Nem vagyok szakértő, de hasonló tünetek ismerősek nekem is a múltamból. Szerintem poszttraumás stressz, de persze óriásit tévedhetek is.

[link]

Ha tudsz angolul, vagy ismerősöd, többet láthatsz, mert az angol anyagok bőségesebbek és érthetőbbek.

[link]

Az a lényeg, hogy (ha idejében ki tudsz lépni a rossz környezetből és megkezdeni kezelni) többnyire jól kezelhető. Viszont pusztán az idő múlásától nem feltételenül múlik el, tehát az esetek számottevő részében érdemes nem kezeletlenül hagyni. Ha kezeletlenül hagyják, nem mindig múlik el magától, és mivel eléggé lerontja az életminőséget, túl sok veszteség érheti az embert összességében az élete során.

[link]

Ha csalódol a pszichológusban, ne ijedj meg. Nem minden pszichológus ért direkt a poszttraumás stresszhez. Ők is szakosodnak, egyik ehhez, másik máshoz ért. Keress direkt olyanokat, akik erre szakosodtak. Az majd igyekszik nem fájdalmasan csinálni.

Ha most nincsenek erre az egészre forrásaid (pénz, lelkierő), akkor esetleg itt is tudnak ingyenes elindulási lehetőséget mondani:

[link]

[link]

nomeg esetleg a már korábban említett

[link]

Minden ember más, de nekem bizony most nem vágyam a működő párkapcsolat egyelőre. Egész egyszerűen korainak találom. Majd, ha ez az egész elmúlik. Nincs is kedvem hozzá őszintén szólva, az érzelmek átéléséhez nekem kell még jó pár év érési-gyógyulási folyamat. Engem a természet világa érdekel, még sokat akarok tanulni, valhogy a párkapcsolat még zavarna is, meg aztán tényleg korainak is érzem. A szorongás meg majd úgyis elmúlik, ahogy ki lesz kezelve ez az egész. De persze lehet hogy más embernél az máshogy működik, nekem így alakult. Ha Neked sikerül bármi is, sok boldogságot kívánok Neked.