Anyukám aggódja túl vagy én veszem lazán?
Sziasztok! Egyetemista vagyok, alapszakra járok még. Az a helyzet, hogy elég sokat gondolok a jövőre többféle szempontból. Ami zavar, az az, hogy anyukám nagyon arra koncentrál, meg azon aggódik, hogy hol lesz majd munkám. Ennek több oka is van, most sincs nagyon sok pénzünk, fél, hogy ha velük bármi lenne, akkor én csak magamra számíthatok meg manapság nem olyan könnyű azért munkát találni vagy hát nem jó fizetéssel, nem mindegy melyik városban. Egy vidéki városban vagyok egyetemista. Engem is foglalkoztat, szoktam gondolkodni hol dolgoznék szívesen, mire lennének elegek a képességeim. Viszont sajnos mikor ezeket a témákat felhozza akkor még idegesebb vagyok. Én gondolom hogy jót akar de így is örülök mikor nem a problémákon agyalok meg mikor nem stresszelek emiatt se, nemhogy még vele is erről beszélni. Ha valamit olvas neten, hogy kik keresnek legjobban, hol milyen végzettséggel lehet elhelyezkedni vagy valami munkával kapcsolatos gyakran nekem is elmondja. Ez nem lenne baj de úgy érzem sokat agyal ilyeneken és idegesebb vagyok mert tudom hogy őt ez aggasztja hogy nekem hol lesz munkám. Meg ha van valami ismerős aki mondja hogy valami cégnél dolgozik és milyen szuper neki, az is agyamra megy mert eleve nem biztos hogy cégnél szeretnék dolgozni meg idegesít más is.
A legnagyobb bajom nem az, hogy foglalkoztatja de mikor már ötödjére hallom ugyanazt meg látom hogy mennyire aggódik, az felhúz meg én is aggódni kezdek.
Korábban volt hogy jelentkeztem diákmunkára de sajnos nem sikerült, ez tavaly nyáron volt. Most nyáron meg nem jelentkeztem sehova mert lesz egy műtétem is, a vizsgaidőszakom is nagyon a végsőkig tartott, a maradék időt meg pihenésre meg a szakdolgozatomra akartam szánni.Jövő nyáron szeretnék ismét jelentkezni valahova de év közben tanulás mellett nem jön össze.
Jelenleg úgy vagyok vele hogy a szakdolgozatomat szeretném minél jobban megírni, készülök mesterszakra menni és csak azután dönteném el végleg hogy merre tovább. Meg igyekszem az egyetemen plusz dolgokba belevágni (tdk-zni, esetleg publikálni a szakdogámat) hogy kapjak érte plusz ösztöndíjat.
Normális hogy felhúz anyukám aggódása?
válasza:Nem normális. Anyukád gondolkodik józanul.
Az meg hogy " manapság nem olyan könnyű azért munkát találni vagy hát nem jó fizetéssel"... Első hogy legyen munkád. onnan már tovább lehet lépni. Nem válogatni, meg lenézni cégeket mikor zéró tapasztalatod van. nyilván nem háromszázezres nettóval fogsz kezdeni, vezető beosztásban.... És nyilván nem az számit hogy mit szeretnél- mert megélni a "szeretem-nem szeretemből" nem fogsz, jó eséllyel meg nem vagy olyan gerinctelen hogy felnőtt fejjel eltartatod maga. Szóval: legye munkatapasztalatod, tegyél le valamit szakmailag az asztalra, UTÁNA már lehet válogatni - kezdőként viszont nem kell finnyáskodni hogy ezt sem, meg az sem akarom csinálni. Az élet nem tündérmese ahol az öledbe hullik a megélhetés. És az írásodból eléggé úgy jön le hogy kifogást, meg kifogást keresel hogy ne kelljen dolgozni, mert büdös a munka.
Szerintem túl gondolod te is meg ő is.
Én speciel kezem lábam összetenném ha anyámat valaha is érdekelte volna, hogy merre halad az életem. Akkor most lehet nem lennek jelenleg angliaba..
Én pest környéki voltam és erre a diákmelos tortenetre csak azt tudom mondani hogy aki dolgozni akar az fog is dolgozni nem csak olyan diakmelok vannak ahol interjuk vannak hanem rengeteg azonnal kezdos..Marmint en sok helyen diakmeloztam.
De nem sok ember csinalhatja azt amit szeretne csinalni, mert a kenyszer nagyur de szerintem ezek alapjan nem igen volt a nelkulozesbe reszed..
Nekem meg eretsegim sincs es a kutyat se erdekli.
Szerintem inkabb orulj h anyukadat erdekli a sorsod es nem csak szelnek ereszt. Es szivbol kivanom, hogy az eletbe a vizsgaknal es anyukad aggodasan kivul nagyobb problemad soha ne legyen.
20/L
Azt nem írtam egy szóval sem hogy én lenézek cégeket meg ilyesmi. Sőt, mindig anyukám jön azzal hogy milyen extra cégekhez kell menni. Én viszont úgy vagyok vele hogy kezdésnek nekem nem muszáj egy nagyon extra nemzetközi cégnek lenni, nekem az a lényeg, hogy elinduljak valahol. Meg amúgy a PhD-n is gondolkodok, mert az eléggé érdekel, de ez már egy másik kérdés.
Az meg miért baj hogy ha azt az 1 hónapomat ami maradt a nyárból nem ledolgozom hanem pihenek? Nem büfészakon vagyok szóval évközben van éppen elég dolgom, vizsgaidőszakban is zsinórban voltak vizsgáim.
A szakdolgozatom mellett is csinálok egyéb dolgot, ami kapcsolódik amúgy a szakhoz amit tanulok. Fordító szeretnék lenni, részben a szakdolgozatommal összefüggésben fordítok egy könyvet, és ha jól sikerülne, meg akarom valahol jelentetni. Én ezt egy jó indulásnak gondolom. Meg évközben szorgalmi időszakban adtam külön órát, meg még fogok most is.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!Második válaszolóhoz lenne egy mondanivalóm: azt írtad hogy "Es szivbol kivanom, hogy az eletbe a vizsgaknal es anyukad aggodasan kivul nagyobb problemad soha ne legyen."
Az hogy nem írtam más dolgokról, nem jelenti azt hogy nem volt ezektől nagyobb problémám mert volt elég komoly baj! Egyszerűen csak nem akartam mindent leírni. De volt egy nagyon is súlyos probléma a családban ami mindannyiunkát nagyon aggasztotta de most attól még mással kapcsolatban tehetek fel róla kérdést. Szóval az hogy most itt nem írok le valamit, nem kell azt hinni rögtön hogy nem volt sose ettől nagyobb problémám.
Nem tudhatod mi van és mi nincs.
De attól még köszönöm a válaszod! Hasznos volt.
válasza:Jogosan aggódik anyukád, de mivel te egyetemista vagy, ezért normális, hogy téged ez felhúz. :)
Marha nehéz ma a pályaválasztás előtt állók és az egyetemisták élete. Ember legyen a talpán, aki határozottan dönteni tud arról mit tanuljon, és azt szeresse is, és utána kapjon ezen a területen állást.
És anyukád tudja ezt. És érthetően izgul, hogy vajon jó szakmát választottál-e, amihez van is tehetséged és találsz-e majd olyan állást, amivel fenn tudod magad tartani. Nehéz kérdések ezek, nem tudom, van-e rá statisztika, hogy hányan bánták meg a választott szakot, amire sok-sok évet, pénzt "pazaroltak". És valami teljesen mást kell dolgozniuk, amit utálnak adott esetben.
Ha tényleg azt csinálod, amit szeretnél, próbáld nyugtatni édesanyádat, hogy neked ez bejött, tetszik, szereted csinálni.
válasza:"Meg évközben szorgalmi időszakban adtam külön órát, meg még fogok most is."
Na várj, eddig azt mondtad, hogy nem dolgozol. Akkor most mégis?
Egy kicsi plusz bevételnek ez is több mint a semmi meg arra jó, hogy kipróbáljam magántanárként magam. Korábban más érdeklődő is volt de mivel végül mégse jelentkeztek meg egyebek, ezért őket nem kezdtem tanítani.
Hát ez is csak a semmitől több de igaz hogy ezt sem olyan könnyű mindig összeegyeztetni mert a tanítványomnak is sok órája van meg nekem is de eddig igyekeztünk megoldani. Ha 2-3 tanítványom is lenne, akkor lehet nehezebben menne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!