Nem ehezz tartozik de eszt muszáj feltenem eszt a kérdést 12 éves vagyok és anyukám március 8 csütörtökén elhunyt rákban és az idő se segített eddig nem tudom mit csinályak nélküle rossz?

Mindenki máshogy dolgozza fel a szerettei elvesztését. Keresd fel az iskola pszichológust, ő majd segít neked. A testvéreiddel ne foglalkozz, ők biztosan máshogyan gyászolnak.

Őszinte részvétem anyukád miatt.

Isten nyugosztalja édesanyádat. Együtt érzek veled, kedves valaki99.

Az egyes hozzászólónak igaza van. Annyit tennék még hozzá, hogy keresd idősebb rokonaid (nagy, nagynéni stb) társaságát, akik osztozni tudnak fájdalmadban. Élettapasztalatuk, és az hogy édesanyádat és téged is ismernek, sokat segíthet.

Először is nagyon sajnálom. Én is ennyi voltam mikor meghalt anyukám.

Ne hidd, hogy senkit nem érdekel a családból, csak mindenki másképp dolgozza fel, ill. más elethelyzetben vagy. Erzelmileg te vagy a legrosszabb korban. Kistesód még nagyon pici, ennyi idő után sajnos ő könnyen felejt. A 21 éves felnőtt, ha már dolgozni jár akkor elolepett csaladfenntartova apukád mellett nagy a teher. Apud vallan is, nincs ideje keseregni, maximum ejszaka mikor nem látod. 3-4 gyerek irant kell felelosseget vallalnia EGYEDUL, ami piszok nehez. A 15 eves, meg kamasz, nehezen mutatja ki valoszinu az erzelmeit, ill. lefoglalhatja a középsuli, pasik,... stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondol ra, de sok olyanon tul van, amin ott lehetett anyukatok es per pillanat nem erzi h hatranyba lenne. Plane ha nagyon beteges volt es vitte a haztartas egy reszet. Most nincs beteg szulo a "nyakán" Bocsi ha ilyen nyers vagyok, csak kb belőttem neked, hogy ki hogy érezhet most. Neked hatra van 8.ballagas, valoszinu az elso menstruacio(ha lany vagy), elso csók, palyavalasztas... Ezen a tobbiek mar tul vannak, nem kell olyan érzelmi hatter. Persze majd előjön nekik is kesobb is, pl. menjenek e tovább tanulni, elso szex(15eves lanytesód), terhes vagyok e, megcsalt, megcsaltam, legjobb barátnőm elarult, gyerekem lesz, férjhez megyek,hol dolgozzam...szoval minden egyes elethelyzetben előjön majd mindenkinek anyukatok hianya. De az, hogy most nem latod őket szomorunak, nem azt jelenti, hogy nem hianyzik nekik, csak benne vannak már a mindennapokban es erzelmileg te vagy a legsebezhetobb most.

Fel a fejjel drága, tudom hogy nehéz, de probald kivenni a részed a mindennapi teendokbol, hogy ne 1-2 emberre nehezedjen a teher. Nem nagy segitseg, de evek mulva konnyebb lesz. Viszont a hianya sosem mulik el. Nekem mar 20 eve meghalt, es meg most is hianyzik. Ha a fiamra nézek sajnalom, hogy meg sem ismerheti a mamáját. Szóval ennyi idő utan is hianyzik az embernek, meg szomoru miatta. Ja en sem mutattam ki, hogy mit érzek, es nem voltam lelketlen, csak ereztem egy megkonnyebbulest, hogy neki mar nem faj(rakos volt ő is). Nekunk is konnyebb volt egyreszt, masreszt meg nehezebb nelkule. Meg ha szemét dolog is kimondani. Megegyszer reszvetem. Kozhelyes, de az idő sokat segít. Fel a fejjel, az ocsednek szuksege van rád is!

Mire ezt olvasod mar remelem kicsit helyre jottel lelkileg.

Nekem nem regiben halt meg egy nagyon jo baratnom 3eve meg a mamam es igazabol az hatalmas erot adott es ad most is, hogy aki elment es fontos volt szamodra nem szeretne sirni latni es szomorunak lenni, mert az elet megy tovabb es nem igazan van lehetoseg egy bizonyos szint felett megallni es hetekig emeszteni magunkat valamin aminek megkellett tortenie..