Belefáradtam már anyukám hülyeségébe, mit tegyek?

Alapvetően jó volt mindig a kapcsolatunk, barátnőmként tekintettem rá, sosem volt szigorú.

Viszont mikor terhes lettem, elviselhetetlen lett. Nem csak én gondolom ezt, mamáék is mondták és a férje is. A terhességem alatt is piszkált úgymond, ha valami nem tetszett neki... Miért kell a magánkórház, miért hordok magassarkút, miért vezetek terhesen és még sorolhatnám a kukacoskodó kérdéseit.

Amióta itthon vagyunk a fiunkkal, csak rosszabb lett.

Ő mindent jobban tud, amit mi csinálunk, az sz.r, nem értünk a gyerekhez. Legutóbb már a férje szólt rá, hogy fejezze be, pedig ő aztán végtelenül türelmes ember.

Tegnap is volt mamám születésnapja, lett neki csinálva egy nagy meglepibuli, mi is elmentünk, vittük a picit is (1 hónapos). Végig csendben volt, vagy aludt, vagy nézelődött, 8 körül haza is vitte a barátom.

Én maradtam még, mert jó volt a hangulat, hazajött az unokatesóm is vidékről, akivel nyáron találkoztunk utoljára és a többiekkel én jól elvoltam. Ittam is, mire anyukám elkezdte, hogy nehogy holnap elejtsem a gyereket a másnaposságtól, meg egy anyukának nem az éjszakában a helye, ha gyereke van. Ezt úgy mondta, mintha matt részeg lettem volna és egy utolsó bárban szedtem volna fel a pasikat...

Aztán éjfél után picivel odajött, hogy szerinte jobb lenne, ha hazamennék a gyerekemhez, mert neki majd' kiszakad a szíve, hogy tudja, szegény pici otthon van egyedül. Mindenki csak nézett rám, hogy miről beszél, mikor az apjával van, aki ugyanúgy el tudja látni, ahogyan én (az éjszakákat végigalussza).

Sosem gondoltam, hogy a jó kapcsolatunkból az lesz, hogy előtte játsszuk el, hogy nem vagyunk itthon, hogy ne kelljen beengedni...