Se testvère, se unokatestvère nincs, senkije se lesz?

Ha neked zaklatás a barátaiddal összejárni, akkor neked nincsenek barátaid.

Én fenntartom, hogy ostoba vagy, és sajnálom a gyerekedet, előre eldöntöd, hogy márpedig ő magányos lesz.

Már válaszoltam neked. Egyke vagyok én is, rokon nincs. Semmi bajom nem volt azzal, hogy nincs testvérem (persze gyerekkoromba szerettem volna, de csak annyira, amennyire minden kislány vágyik kistesóra). Anyukám egyedül nevelt.

Most is jól elvagyok, van 2 gyerkőcöm, férjem, és BARÁTAIM, meg szomszédok is.

A szomszédaimmal is esténként, amíg a gyerekek az utcán bandáznak, kimegyünk, dumálunk (mindig van téma, ami nem a család. Pl tavaly felújítottunk, most ők építkeznek, munkahely, stb.)

Van barátnőm, akinek hatalmas családja van (amiről te álmodsz, unokatesók, tesók, unokahúgok, jóba is vannak), szokott róluk mesélni, ismerem is őket. De nem ez a fő témánk. Közös a szakmánk, van kettőnknek 3 gyereke, ő terhes, meg amúgy is, azért vagyunk jóban, mert BÁRMIRŐL tudunk órákat beszélgetni (ezt szó szerint értsd).

Nem kell féltened, az egykéknek is van életük. Velük is történnek dolgok, amiket majd megoszt a saját barátaival (osztálytárs, majd tényleges bnők).

Azon igyekezz, hogy ne legyen sivár élete (kirándulások, nyaralás, játszótér, strand, stb.)

És bátorítsd, hogy barátkozzon. Lányom a nyaraláson második nap összeszedett egy csapat gyereket (illetve nyilván egymást), onnantól egész végig roller, közös játék (mindent, amit vittek, bedobták a közösbe, és játszottak), együtt fürödtek. Így mi, szülők is beszélgettünk pár szót. Közös kempingbe voltunk. Öröm volt nézni, milyen "komolyan" beszélgetnek, mesélnek a suliról egymásnak. Kb 6-8-10 éves korosztály volt, illetve kisebb lányom (3) is csatlakozott már néha.

A legjobb barátságok az iskolában köttetnek.

Az meg hülyeség, hogy a családról sztorizik, szóba sem állnék olyan emberrel aki feszt a családjáról beszél. Az értelmes emberek könyveket olvasnak, filmeket nézek és ezekről beszélgetnek, illetve ezek kapcsán az élet értelméről, művészetről, vallásról, politikáról, életfilozófiákról és világnézetekről. Vagy akár zenéről, koncertekről, stílusról stb. Mindig sok barátom volt, néhány nagyon közeli is, de sosem sztorizok a családomról.

Te nem szoktál olvasni, nincs véleményed a világról? Komolyan nem tudod, miről szól egy beszélgetés? Azon kívül mint már korábban írtam, a tesómmal évente 1-2 x beszélek, a barátaimmal minden nap. Mert az ember nem válogathatja meg a testvéreit, a barátait viszont igen.

37es vagyok. Akkor menjetek ki a Margit szigetre (ha pesten laktok). Játszótér/park csak van? Legyél te is nyitott, hogy a gyerek is ezt lássa, ne a begúbózást. Vannak osztálytársai. Hívjátok át őket játszani. Menjetek játszóházba. Neked vannak barátaid? Menjetek strandra. Ott segíthetsz neki ismerkedni (erre is tanítani kell a gyereket, leginkább példamutatással).

Neked kell tenned érte, hogy változzon a helyzet, ő még gyerek, nem tud változtatni. Neked kell összeszedned magad. És igen, egy pszichológus lehet elkélne neked, hogy segítsen megtalálni, miért vagy ilyen zárkózott, mármár depressziós.

Ne feledd, a gyereked boldogságáért te felelsz.