Se testvère, se unokatestvère nincs, senkije se lesz?

3 testvérem van, 6 unokatestvérem, másodunokatesóm meg 30felett, pontosan nem tudom.

Bátyám és a nővérem szuper kapcsolatban vannak, ebbe sosem fértem bele, míg a húgom kamaszlány, vele nincs közös témánk.

A hat unokatestvéremből hárommal soha nem találkoztam, egynek még a nevét se tudom (nagybátyám letojta), egyet 22 éve láttam egyszer kisbabaként, azóta soha, a maradék kettő meg óvodás.

A másodunokatesóim közül hetet ismerek, négyet azért mert szomszédok voltunk.

Vannak gyerekeim, számszerint kettő, exférjem, párom, munkatársak, barátok, jóban vagyok a szomszédokkal... Mindig van kihez szólni.

A beszélgetéseim 10%át teszik ki a családtagokkal folytatott diskurzus.

De a lányaim sem a legjobb barinők, a kicsi(4) inkább játszik egyedül, a nagy(8) meg a barátnőivel bandázik(ötösfogat, minden hétköznap valakinél összegyűlnek, és a miénk a kedd) sokszor van itt-ott alvás, pizsipartit is tartottunk. Anyukákkal is jól elvagyunk, volt már, hogy a párom utánam jött, mert bár csak a csajsziért indultam, de ottragadtam a többi anyuval :D (aztán a párom is ottmaradt hangtechnikát szerelni, végül egy péntek esti grillparti kerekedett :D)

"Ès ki a francot hìvsz fel utolsò? LOL"

:DDDD Kérdező nyugtass meg hogy csak trollkodsz. Ennyire ostoba senki nem lehet.

Miért, telefonálni csak családtagokkal lehet, mi?

Olyan hogy barátok, kollégák, ismerősök haverok olyanok nem léteznek.

Én is az anyja miatt sajnálom a gyereket, bele fogod nevelni a lelki nyomorod.

"Ès ki a francot hìvsz fel utolsò? LOL"

Ugye, kérdező, neked sincs telefonod? Ki a francot hívnál fel? Mert ha a gyerekednek nincsenek rokonai, neked sincsenek. Te sem tudsz felhívni senkit.

Milyen magány?

Most komolyan, hány ember él társasági életet a pereputtyával?

Majd lesz valakije, meg barátai, meg kollégái, stb.

Kiterjed baráti köröm van, rokonaim már nem élnek a tesómat leszámítva akivel évente kb kétszer beszélek. A gimnáziumi barátnőimmel a máig napi szinten kapcsolatban vagyunk.

Amúgy én is egyedülálló anya vagyok a kislányommal és igyekszem neki programokat szervezni, és mindenfelé vinni, vannak kis barátai és vannak felnőttek (az én barátaim) akikre számíthat. Az élet szép, én eszerint élek és erre tanítom. Nem vagyunk magányosak így sem.

Ki a francot hívsz fel?

Bakker, nekem még sose jutott eszembe unokatesót felhívni, egyikkel se vagyok olyan kapcsolatban, kettőt vagy 15 éve nem is láttam. Ostoba vagy.

Kérdező, DE, EGY BARÁT LÉNYEGE, hogy felhívhatod mindennel.

Neked a testvéred barát, másnak meg más a barátja.

Egyébként, ha neked ennyi a bajod az egész életedben, akkor gyorsan ejtesd magad teherbe egy akárkivel, és ott is lesz a testvér, a minden gond megoldója.

És válaszolj, kérlek, ugye, te falusi vagy?

Egyke vagyok és nem kell zaklatnom a barátaimat azért, hogy foglalkozzanak velem, kölcsönösen keressük egymást, senki nem akaszkodik rá a másikra, ettől barátság a barátság. Normális embernek amúgy sincs igénye minden áldott nap beszélnie valakivel. Mindig volt kihez szólnom, soha nem voltam magányos, pedig 19 éves koromtól fogva családom sincsen, szóval ennyit erről. Az, hogy neked ez nem megy és szükséged van testvérre még nem jelenti azt, hogy mindenki másnak is.

Emlékszem korábbi hasonló kérdésre és már az is nagyon felidegesített, semmi jogod előre eldönteni, hogy milyen rossz élete lesz egyedül, ez egy végtelenül káros dolog részedről. Ha ezzel a hozzáállással neveled szerencsétlent akkor tudattalanul is, de önbeteljesítő jóslatként fog hatni a borúlátásod. Ne csessz ki szegény gyerekkel és fejezd be ezt a vészmadárkodást.