Ilyenkor kinek van igaza?

Azért említettem meg a tulajdonviszonyokat, mert sokszor megkérdezik a válaszolók, hogy kié a lakás, stb. Ezt megelőzve írtam bele a kérdésbe. :-)

Nem, a lány nem nagykorú, és nem azért zavar a késői hazaérkezés mert zajjal jár, hanem ha ránk van bízva, akkor szeretném emberi időben otthon tudni. Kiskorú, nem ismeri annyira Budapestet, bármi történhet. Ha meg bármi történik, én meg a vőlegényem vagyunk elôvéve hogy nem vigyáztunk rá... A vőlegényem sokszor este 9-re ér haza pénteken (hétvégén koràbban), így olyankor inkàbb az én felelősségem.

A cigit barátok veszik neki. Azt meg főleg nem szeretem, ha kiskorú “engedéllyel” cigizik. Lesz ideje később is rombolni magát. Ha nem a lakásban dohányzik, akkor megérzem egyébként, hozzáér valamihez, máris szaga van. Aki nem dohányzik, az sajnos ezeket megérzi.

Hmmmm... köszönöm a válaszokat. Én nem szeretném nevelni őt, nem az én dolgom, illetve nyilvánvalóan sose hallgatna rám - amit meg is értek. Viszont azzal nem annyira értek egyet, hogy ha a szülei megengednek neki valamit, akkor azt bárhol lehet... Szerintem ennek azért vannak árnyalatai. És én nem szeretném magam rosszul érezni a saját otthonomban, mert cigiszagot érzek vagy aggódok a lányért, ha nem mondok neki időpontot a hazaérkezésre. Mert tényleg mi lennénk elővéve, hogy ha lenne valami, nem az x kilóméterre lévő anyja.

Kompromisszumot szívesen kötnék, de kulcsot nem adok neki. Se a vőlegényem, se én nem akarnánk azt. Amúgy ő teljesen mellettem áll. Mikor megvettük a lakást, akkor mondta is az anyjának, hogy nem lesz olyan, hogy napokra, hetekre beköltözik bárki hozzánk, mert - elméletileg - voltak ilyen megszólalások a lány részéről is, meg anyuka is pedzegette, hogy akkor majd hétvégente átjöhet hozzánk a húg, meg milyen jó lesz, stb. Akkor már mondta a vőlegényem, hogy oké, szívesen látjuk, de nem minden hétvégén.

A cigivel kapcsolatban: leginkább azon megy a nagy vita, hogy az erkélyen sem lehet. A lakásban nem, ez természetesen, de mondta, hogy akkor kimegy az erkélyre, és mondtam, hogy nem lehet azt sem, akkor menjen le, ha muszáj az utcára. Vőlegényem is dohányzik, és ő is lemegy - saját akaratából, mivel tudja, hogy bejön a lakásba a füst akkor is. Ez meg köztünk a kompromisszum: én nem kókuszos füstölőzök, amitől neki megfájdul a feje, ő meg nem dohányzik a lakás közelében. :-D Szerencse a harmadikon lakunk, nem 8 emeletet kell lemennie. De a leányzónak ez nem tetszik.

Szeretném megoldani, mert kedvelem alapból a lányt is, anyukát is. Milyen igaz a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember.

A kijáráson nem tudom, hogy lehetne kompromisszumot kötni. :-( Ő nem akar semmilyen korlátot, viszont szerintem semmi keresnivalója kint 11-kor idegen városban. Esetleg ha mennénk érte? Bár nem tudom, erre mit szólna, mennyire lenne ciki neki...