Konzervatív vagy liberális családban éltek? Miért tartjátok jónak?

Nekem nincs gyerekem még, engem viszont inkább liberálisan neveltek. Persze, voltak korlátok, meg elvártak tőlem dolgokat, pl.:

- jól kellett tanulnom

- a rám osztott feladatokat meg kellett csinálnom

- tisztelettel kellett lennem mindenki felé

Ha ezek megvoltak, akkor elengedtek bárhova, buliba, koncertekre, barátokhoz, hozzám is sokat jöttek barátok, barátnők. Nem voltam szorosan fogva, de azt elvárták, hogy normálisan viselkedjek és vigyázzak magamra.

Anyukám mondta, hogy látta rajtam, hogy felelősségteljes vagyok és vigyázok magamra, meg komolyan vettem a sulit, ezért engedett el mindenhova. Azt mondta, ha link lettem volna, akkor szigorúbban fogott volna, de erre nem volt szükség.

-Első körben nincs olyan hogy színtisztán liberális vagy konzervatív család,legalábbis nagyon ritka és szerintem pokoli lehet mindkettő. Ahogyan a történelem folyamán is változóan voltak jelen ezek az eszemék, egy család életének több területén is lehet más-más a hozzáállás.

-Családom inkább liberális volt, az egyenlőség elve érvényesült mindig és a mi véleményünk is meg volt kérdezve. Kisebb koromban anyám alapvetően szigorúbb volt, de később pont ezek miatt többet tudott engedni, mert kialakult a saját szabályrendszer.

-Érdekesség, hogy a testvérem (fiú) felnőtt korára mégis egy konzervatívabb életet választott (vallásos lett, 3 gyerek, teolgóiát végzett stb) bár politikai nézeteiben sosem volt konzervatív. Én pedig (lány) felnőtt koromra is bohém maradtam, sokat utaztam, külföldivel házasodtam, most egyedül is élem a világomat és nem hiányzik, nem is tudnék hagyományos családmodell szerint élni, számomra az börtön lenne. Viszont önmagammal szemben erkölcsileg inkább konzervatív elvárásokat támasztok (példa: az abortuszhoz való jogot elfogadom, de magát az abortuszt ellenzem, sosem tennék ilyet. Nincs kifogásom az ellen, hogy valakinek több partnere legyen, és később állapodjon meg, de nekem a férjem volt az első stb)

Annak ellenére, hogy politikailag kifejezetten konzervatív nézeteket vallanak, és első ránézésre a hagyományos családmodell megtestesítői (nyugdíj előtt apám többet dolgozott és többet keresett, anyám több házimunkát végzett, ráadásul igaz rájuk a sztereotípia is, hogy "a férfi logikusan gondolkozik, a nő a szívével", amit máshol nem nagyon tapasztalok), mai szemmel nézve is teljesen liberálisan neveltek.

Nem volt olyan, hogy "fiús" meg "lányos" játék, lányként is megkaptam a kisautókat, villanyvasutat, mindent. Felnőtt koromig nem tudtam, hogy a kék fiús, a piros lányos színnek számít (és ma se érdekel). Nem vallásosak, de egy szavuk nem volt az ellen, hogy hittanra járjak, amíg érdekelt, majd az ellen se, hogy abbahagytam. (A túlkapásokat, pl. amikor azt hittem, minden hülyeségért pokolra lehet jutni, ezt azért igyekeztek megbeszélni velem.) Általános második osztály után én döntöttem el, melyik tagozatra megyek (akkor volt nálunk a tagozatválasztás), majd később azt is, melyik gimibe, a véleményüket persze azért elmondták, de nem volt kötelező követni. Szóval ez elég liberálisnak tűnik.