Mit tehetek, ha úgy érzem, hogy nyűg a háztartás és a gyerekek?

Ha van nagymama, nagyszülő, vagy testvér, barátnő, azaz bárki, aki picit besegíthet a gyerekfelvigyázásban, akkor kérj tőle segítséget, és mozdulj ki! Akár a férjeddel, akár egy barátnőddel, de csinálj valamit, ami rólad szól, ami neked jól esik.

Hidd el, teljesen normális, amit érzel, még akkor is, ha az anyák 99%-a ezt sosem merné bevallani magának.

Nem vagyunk robotgépek, és a háztartás, a gyereknevelés sokszor teljes önfeladásra kényszerít. MAJD eszek, ha a családot kiszolgáltam. MAJD fürdök, ha a gyerekek lefeküdtek. MAJD megiszom azt a kávét, ha a kicsiknek már kész a kakaó. Stb... Sajnos nagyon kevés az olyan apa, aki ténylegesen besegít otthon, mindenki az anyára néz csúnyán, ha kupis a lakás, vagy nincs meleg ebéd.

Én elváltam, már egy éve. Két gyerekem van, akiket imádok, de akik igazi energiavámpírok. És igen, rendszeresen kimozdulok nélkülük, amikor ők a nagymamával, vagy az apjukkal vannak, és ez mindannyiunknak jót tesz. Mert így az együtt töltött idő alatt több energiám van, ráadásul nem csak anyaként, de emberként, sőt, nőként is újra létezem. :)

(Persze kapok érte hideget-meleget, de a legkevésbé sem érdekel. Mert természetesen van, akinek savanyú a szőlő, de én azt gondolom, hogy ez is csak annak a jele, hogy valami olyat teszek, amit más is szívesen tenne, csak épp nem meri.)