Mit tehetek, ha úgy érzem, hogy nyűg a háztartás és a gyerekek?

termlszetes, hpgy ezt érzed, én is utákom a hmkye monoton mokuskereket.

Fözés mosás, pisi kaki, Gergönecsináld, Lia hagyd a bátyád, add oda, kérem...

Közben nulla szabadidő, altatás etetés, pakolás...

Aztán akkor van nyzgi minor a férjem hazaér, és két orát leléphetek végre. El is megyek, mint a sicc, futok vagy csak beülök egy kávézoba a barátnömmel.

Szeretem az ikreket, de a napi ugyanaz kimerit. :)

Sose értettem az anyaság miért = monotonitás

Amikor dolgoztam reggel felkeltem, bementem a munkahelyre 8-5ig ugyanazokkal voltam. Hazafele ha kellett vásároltam, ha volt kedvem otthon főztem, ha kellett takarítottam. Megnéztünk a párommal egy filmet vagy sorozatot és már este is volt. Hétfőtől péntekig...

Most, hogy itthon vagyok is mrgvannak a napi rutinok, de sokkal több helyre megyek, sétálunk programokra megyünk...

Ha a még nem éltem ki magam a nem volt sok pasim és egyéjszakás kalandjaimat jelenti akkor valóban.

De aki 2 gyerek mellett unatkozik és monoton lesz az nagyon fantáziátlan és nincs kreativitása.

Ha szeretnéd a férjedet, eszedbe sem jutna más férfiakkal ismerkedni csak azért, hogy "kiélhesd magad".

Ha szeretnéd, tudnád, hogy ketten együtt tudtok változtatni a saját körülményeiteken, vele beszélnéd meg, hogy nem kellene-e elköltöznötök, hogy nem kéne-e legalább részmunkaidős állást vállalnod, stb.

Azt gondold meg, hogy vele akarsz-e maradni vagy nem, máris tisztább lesz a kép.

De persze az benne van, hogy ha elhagyod (ami tudatos döntés nélkül is összejöhet pusztán csak annak kapcsán, ha tényleg elkezdesz pasizni), annál inkább rád hárul majd a gyerekek ellátása is, a házimunka is, meg minden.

Szerintem simán lehet nem kamu a kérdés...

Kismillióan elkapkodják a házasságot és gyerekvállalást, és éreznek így, ez látható a sok-sok szomorú gyerekből... Csak éppen nem mondják ki, hanem vagy próbálják eljátszani, hogy milyen jó nekik és milyen tökéletes anyukák, vagy pedig már réges-rég elváltak és sajnáltatják magukat vagy éppen pasiznak ezerrel... A többség nyilván titkolja, de attól még semmi nincs rendben.

Ha valaki 29 éves és már két gyereke is van... Képzelhetjük mikor ismerhette meg a párját... Gyakorlatiag mikor még gyerek volt. 20, de inkább 25 év alatt simán vehetünk valakit gyereknek. (18 évesen még a többség szülőkkel és semmit nem dolgozott, alig-alig intézett bármit önállóan. Kell jó pár év,mire kialakul magában, hogy merre is akar tartani és hogyan élni.) Szóval olyan "kialakulatlanul" összekerülni valakivel, úgy hogy jó eséllyel mindketten változnak sokat majd és nemfeltétlen egy irányba... elég sok kockázatot rejt magában. És sok szerencse vagy tudatos alkalmazkodás kell, hogy jól működjön. Ez manapság egyre kevésbé megy a z embereknek, szóval nem csoda, ha a Kérdező azt érzi, unja a férjét és a mindennapjait...

De hát kérdező!

Egyed meg amit főztél! Ezt választottad, Loholtál gyereket csinálni, akkor kötelességed rendesen nevelni őket és biztosítani, hogy nyugis családban éljenek!

Esetleg néha többször "hagyd a dagadt ruhát másra", és szervezz gyakran programokat a családdal! Vagy néha passzold le a gyerekeket valakire és randizz a férjeddel...!