Közeli hozzátartozó ápolásába belerokkanás?

8 éve vagyok a nagymamámmal, 19 éves korom óta. Ő már akkor is 84 év körül volt. Most vagyok 27 éves.

Nagyon sok mindenen mentem keresztül az utóbbi években, eleinte nagyon nehéz volt. Jelenleg már ápolásra szorul nagymamàm, demenciás. Van olyan nap amikor meg akar verni a botjával, Meg is fenyegetett már hogy szétveri a fejem. Más alkalommal csak kiabál vagy egész éjjel tvzik a legerősebb hangerőn és másnap alszik.

A gondozása 24 órás műszakot igényel: háztartás, bevásárlás és figyelni rá mint egy kisbabára. Ha elesik felsegíteni, kiszolgálni mindenben, segiteni neki fürdeni. Maximum egy nappalt tudok távol lenni igy több mint egy éve már, hogy nem volt egy szabad teljes 24 órám. Nem tudok elmenni pihenni egy hétvégére, kikapcsolódni mert én felelek érte és a lakásért (pl.nehogy égve bekapcsolva maradjon a főzőlap, jobb esetben csak a vizcsapot felejti nyitva ).

A sok takarítástól és vegyszertől kiújult a gyerekkori tüdőbetegségem és ekcémám, egy hideg és nyirkos hatalmas lakásban élünk ami télen nagyon hideg (itt nagyon drága a fűtőolaj havi 300€ lenne a lakás teljes fűtés normális hőmérsékleten). A téli hónapokban sokszor vagyok beteg, de olyankor is mindent nekem kell elvégezni.

Nincs életem, a napjaim döntő részét egy lakásban töltöm bezárva egy kisvárosban. Nincsenek barátaim, álmaim, céljaim. Létezem, de nem élek.

Enyhén depressziós és pánikbeteg lettem. Lassan teljesen tönkre megyek testileg és lelkileg mellette miközben láttom nagymamám is leépülni szellemileg. Az évek alatt sikerült egy helyi egyetemre járni itt amit jelenleg még nem fejeztem még be, mert még vannak tantárgyaim visszamenőleg. Az egyetlen dolog ami megmaradt ennyi év után, ha sikerül befejeznem. Közel 30 évesen a nulláról kezdhetem az életem pénz, lakás, autó, munkaviszony nélkül. Nincs segítségem, apámat aki 70 feletti nem érdekli az édesanyja. Nagyon ritkán jön és nem akar foglalkozni vele. Egyedül maradtam a problémával, miközben nem az én gondom lenne. A szüleimnek jó igy, hiszen megoldódott a nagymama gondja más körülmények között ápolót kellene alkalmazniuk havi 700€ összegért és erre jönne minden más kiadás amire a nagymama nyugdíja nem lenne már elég.

Ha pedig el szeretnék menni bárhova és egyedül hagynám ordítanak velem hogy képzelem hogy egyedül hagyom és mi lesz ha elesik. Persze ők vígan élik az életüket Budapesten. Én pedig csak csendben őrlődőm magamban, hogyan jutottam idáig és miért osztott az élet ilyen rossz lapot számomra. Sokszor az öngyilkosság is megfordul a fejembe mert nem hiszem hogy számomra bármi jót tartogathatna ez az élet. Miközben nagymama kitűnő testi egészségnek örvend.

Aki kérdezné miből élek : jelenleg a nyugdíjából illetve a szüleim nagymama után felvesznek havi 100 ezer forintot bérleti díjból aminek egy részét odaadják zsebpénzként. Régebben ezt nem adták oda, szerintük munkát kellett volna keresnem mert arra a pénzre nekik volt nagyobb szükségük.