Hogyan lehet ezt a dolgot kulturáltan elintézni?

A fiaink közül kettőnek mai fül számára talán kicsit régies hangzású neve van. (A nevüket ki se írom, nehogy rájuk ismerjen valaki.) Egy-egy családi ősről lettek elnevezve, egyikük férjem nagypapájáról, akit ő nagyon szeretett és tisztelt. A gyerekek szeretik a nevüket, ismerik azoknak az elődöknek az életét, akikről elneveztük őket, büszkék rájuk. Iskolában, baráti körben nincs csúfolódás, teljesen elfogadják őket a nevükkel együtt, a saját baráti körünkben is vannak, akik nem a mostani divatos nevek közül választanak. Van aki a lányát Máriának vagy Ilonának nevezte el.

Az utcán azonban olykor előfordul, hogy ha egy gyerek meghallja a nevüket, nevetve megismétli, leginkább gúnyosan, és jó hangosan. Amin a leginkább csodálkozom, a szülő rá se szól a csúfolódó gyerekére. Én fordított helyzetben biztosan megtenném.

Eddig ignoráltam, a gyerekeknek is mondtam, ne szóljanak vissza semmit. Nem olyan gyakori ez a helyzet, mégis olyan jó lenne egy kulturált, de frappáns mondat a csúfolkodóknak. Tudnátok adni ötleteket? Baráti körben már kaptam tippeket, de ezek már nekem is eszembe jutottak.

(Attól kíméljetek meg, hogy miért nem Bence és Benett lett a nevük, vagy valami hasonló, mint írtam, a nevüknek története van, és a gyerekeink is szeretik.)