Nálatok hogy működik a családi élet, a háztartás vezetése?

Anyum is hasonló. Már leírtam itt többször, be akart fogni engem is, hogy a már bőven férfikorban lévő testvéremet, aki nem csinál semmit, csak egész nap játszik, kiszolgáljam (tehát minden hazalátogatásomnál azzal teljen az idő). Akkor nagyon durva veszekedés volt kettőnk között. Utána belátta, hogy igazam volt.

De komolyan, ki szerint normális, hogy az anya reggel héttől este hatig dolgozik, aztán hazafelé bevásárol, mert a "kisfiú" megírja neki sms-ben a listát (5 percre van a bolt), utána meg még kiveri a hisztit, hogy nem olyan ételt vett anyám? :O És most hagyjuk, hogy ez anyám hibája, azért egy lassan harminc éves embernek lehetne már esze és önkritikája. Bár a felnőtt párkapcsolati témáknál bőven van rá példa, hogy ezek a mamapicifiai mesevilágban élnek. (Tesóm is szokott ilyenekt puffogni, hogy a nőkhöz pénz kell, miközben anyámtól kér pénzt mindenre)

Kérdező, remélem szarsz ilyen szempontból a családod elvárásaira.

Mivel most 30%-ban dolgozom, így hazaérek pár óra után, főzök - akkor is, ha épp több munkám van, mert szenvedélyem :) -, ha kell, takarítok.

Mosás adott napon, kiteregtni meg két perc.

A lakás arra való, hogy használd, élj benne, és nem kell tiptop puccosra nyalni minden nap.

Sajnálom azokat, akik tisztaságmániásak, miközben nem szeretik csinálni (bár egy szint után az is baj, ha igen)... Én sajna az ellentétes véglet vagyok, nagyjából utálok takarítani, ennek megfelelően nem viszem túlzásba, de mivel a piszkot sem szeretem (bár az mindig van, főleg, ha rásüt a nap, reménytelen :D), azért egy alapszintet tartok. Nem napi órákat takarítani az ócska, ronda kis lakást, ami sose lesz szép, mint anyám tette eléggé embert kívánó, nem 8 órás munkája után (amiért kapott annyi pénzt, hogy kicseréltethette volna a citromsárga, borzalmas függönyöket 20 év után, de ez már más téma)... Kell takarítani, de egy pont után nem érdemes beáldozni miatta a fontosabbakat. S van, akinek ez amúgyis kevésbé fontos.

Nekem a főzés a hobbim és mániám, egyszerű ételekkel is elmegy 3 óra naponta (ennek jelentős része persze takarítás típusú, de a konyhaival nincs bajom, bár a mosogatás elég sok s az nem a kedvencem. de nem olyan vészes, ha épp tudok mire gondolni, szoktam tudni). A takarítás nálam nüansznyi, sok más pedig nincs. Illetve én barkácsolok, festek, de az is hobbi. Végignyalni mindent mindennap, az kiábrándító sziszifuszi munka nekem.

Akkor van baj, ha egy családban drasztikusan más a tisztaságszerető szint, s a tisztaságmániás annyira azért nem szeret takarítani, hogy a felénél többet legyen hajlandó végezni. Az durva lehet. Nálunk mindketten hasonlóan gondolkodunk, még abban is, hogy egyenlően kell felosztani a munkát, illetve ha valaki többet dolgozik, akkor ez valamit jelent, de olyan nincs, hogy aki otthon van, az végez mindent. Ha az ember szereti és tiszteli a másikat, empatikus és igazságszerető, akkor nem pakolja a nyakába a saját melóját is.

""ez a nők sorsa""

Csak azoké, akik vannak olyan balekok, hogy bevállalják a házi rabszolga szerepét.