Csak úgy kiírom magamból?
Külföldön élek, 36 éves vagyok. Nem dolgozom, itthon vagyok a két éves gyerekemmel.
Ma reggel meghalt a mamám. Idős volt, egyszerűen elaludt.
Én meg itt vagyok 1500 km-re, nem tudok hazamenni, de még csak beszélgetni sem tudok senkivel. Bolyongok a lakásban, és próbálom felfogni, hogy nincs mama. Olyan furcsa, üres mondat ez így... nincs többé mama...
Jó lenne sírni, de nem akarom megijeszteni a gyereket.
Olyan furcsa, nehéz, magányos, hideg most minden.
Hogy mi a kérdésem? Nem tudom... Semmi igazából. Csak világgá akartam kiáltani a fájdalmam.
Hihetetlen, hogy idegen emberek, arc és név nélkül ennyi kedvességet tudnak adni egy számukra szintén idegen, névtelen, arctalan embernek.
Köszönöm.
válasza:
válasza:Részvétem!
Négy nap múlva lesz a mamám halálának évfordulója. Ott voltam, mikor megtörtént, végignéztem, hogy elalszik, hallgattam a hörgő légzését, aztán a csöndet, mikor már nem vett levegőt. Én akkor azt hittem, ez a fájdalom sosem múlik el, és senki nem tudott megvígasztalni azzal, hogy már jobb neki, nem szenved.
Tudom, hogy sablonnak tűnik, de az idő tényleg segít. Eltelt egy év, és nagyon sokat gondolok rá, de már csak a szépre, és mosolygok, ha eszembe jut valami vicces, amit vele éltem át. Hiányozni mindig fog, de ez természetes.
Sírd ki magad, magyarázd el a gyereknek, miért vagy szomorú (nem kell titkolnod előtte, tudja, hogy nem vagy robot!). Jobb lesz majd... Kitartást neked!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!