Csak úgy kiírom magamból?
Külföldön élek, 36 éves vagyok. Nem dolgozom, itthon vagyok a két éves gyerekemmel.
Ma reggel meghalt a mamám. Idős volt, egyszerűen elaludt.
Én meg itt vagyok 1500 km-re, nem tudok hazamenni, de még csak beszélgetni sem tudok senkivel. Bolyongok a lakásban, és próbálom felfogni, hogy nincs mama. Olyan furcsa, üres mondat ez így... nincs többé mama...
Jó lenne sírni, de nem akarom megijeszteni a gyereket.
Olyan furcsa, nehéz, magányos, hideg most minden.
Hogy mi a kérdésem? Nem tudom... Semmi igazából. Csak világgá akartam kiáltani a fájdalmam.




















Tudjuk, a halál az élet része. Tudjuk, és mégsem értjük.
Küzdünk, hogy felfogjuk, hogy ne fájjon olyan nagyon a hiánya...megy tovább minden, Nélküle.
Szívünk, és az agyunk között állítólag 35 cm a különbség.
Most mintha kilométerek választanának el őket egymástól.
Részvétem! :(
Köszönöm ti Kedvesek!
Ölellek Benneteket.















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!