Mit tehetnék? Anyukám megölte magát. (16/L)
Van egy bátyjám, aki rögtön dühös lesz, ha szóba hozom és kizavar a szobájából is, az apukám erősnek próbálja mutatni magát, így ha emlegetem neki anyut, akkor mindig kitalál valamit, hogy el kell mennie valamiért, hogy ne lássam sírni.
Igaz barátaim nincsenek, akiknek szívesen beszélnék róla.
Gyakran tör rám az öngyilkosság gondolata, de azt legszívesebben elmondanám valakinek. Ez "jót" jelent?
Valamint mostanában nem merek senkivel sem barátkozni. Mindig attól félek, hogy ha megszeretem, akkor elhagy. Ez most már örökre így marad?
Egyébként fogalmunk sincs miért tette. Amikor elköszönt este, mikor munkába indult, akkor azt mondta, hogy: "Jóéjt Viki, majd jövök." De már nem jött vissza soha többé.
Én: 16/L
Tesóm: 19/F
Apum: 50/F
Anyum: 46/L
3 hete történt
Édes isten.. részvétem :(
szerintem keress fel egy pszichológust, ő tudna leginkább segíteni. Szerintem sokan felajánlanák, hogy nekik elmondhatod (ahogy nekem is), de kétlem, hogy bármilyen módon hozzá tudnánk szólni..
sajnálom, ami veled történt. :S
Szegénykém...Nagyon sajnálom ami veled történt. Nemsokára itt a nyári szünet, akkor pihenj jó sokat. Próbáld elterelni a gondolataidat anyukádról. Nem azt mondom, hogy felejtsd el, csak annyit, hogy ne gondolj rá mindig. Ne csinálj semmi hülyeséget, anyukád se szeretné, ha öngyilkos lennél. Biztos, hogy valahonnan figyel és vigyáz rád. Most egyedüllétre van szükséged, nem barátokra. Ha valami gond van segítek, csak szólj.
Puszi, egy 14 éves lány!
Őszinte részvétem.
Mindig mikor csalódik az ember ezt érzi. Te elveszítetted azt az embert, aki a legfontosabb volt számodra, és akit a legjobban szerethettél. Tudod, mindenki életéből, hiányzik valaki, egy ember akit nagyon-nagyon szeretett Neked is hiányzik, hidd el, ha van valaki aki melletted áll, és támogat téged, akkor máris máshogy fogod érezni Magad. Sosem szabhatunk előítéleteket, mindig meg kell adnunk az esélyt mindenkinek, hogy bizonyíthasson. Ne attól félj, h mi lesz ha elhagy a barátod/barátnőd, mert akkor folyamatosan életed végéig ezen fogsz gondolkodni, csak addig tudunk valakit szeretni amíg velünk van..!
Miután elveszítettük, már késő.. addig kell barátkoznod, embereket megismerni, amíg van rá lehetőséged...egy barát mindig jó, ha melletted van.. pozitívan próbálj meg a dolgokhoz hozzáállni, és meglátod lesznek emberek akikben meg tudsz bízni!!!
"hogyha már hirtelen nem tudod, mi mennyit is ér, gondold át az életedben mi mennyit ér"
hát kezdetnek...nagyon sajnálom, és igaz hogy el sem tudom képzelni mit élhetsz msot át...
Több dolog is eszembe jut ha beszélni akarsz valakivel: Az első az, hogy édesapáddal ülj le, és mondd el neki hogy szeretnél róla beszélni, és mondd el hogy szeretnéd ha ő is végre kiadná magából ami bántja...Mondd el neki hogy nem bánod ha sír, sírjatok együtt, sokat segíthet... Szerintem neki is jól esne, hiszen ő is magába folytja az érzéseit...öleld át és beszéljetek erről...
A második: pszichologus... Nem, nem azért mert beteg vagy vagy valami, de néha ilyen helyzetekben sokat segít ha egy külső embernek ugy egytől egyig minden érzésedet el tudod panaszolni, anélkül hogy bármit érezne az az ember... Felszabadító lehet, hidd el...Lehet neked is jót tenne... A harmadik egy barát, esetleg, ha van olyan barátod, ők mindig segítenek... A negyedik, és bár ez viccesen hangzik és szerintem sokan nem értenek velem egyet: de szerintem az is sokat segíthet ha akár ide, nekünk, vagy csak magadnak egy lapra leírod minden érzésedet, gondolatodat, teljesen őszintén korlátok nélkül... Mindenesetre engedd ki magadból ami felgyülemlett benned...
Az öngyilkosság semmiképpen nem megoldás... Nincs jogom belemászni az életedbe, de hidd el: most a családoddal egymásra kell számítanotok, és együtt kell ezt valahogy túlvészelni, ha szabad ilyet modnani ilyen helyzetben...
Valakivel beszélj az érzésedről, akárki legyen is az, szakember, barát családtag, vagy idegen....
Jobbulást kívánok, és nagyon sajnálom... erre nincsen jó szó, nem tudok mit mondani....:(
Pedig sokat segítene mindannyiótoknak,ha beszélnétek anyukádról. Ki kell beszélni a fájdalmat,mert csak akkor tudjátok jobban elviselni. Te pedig szerezz barátot,ne félj attól,hogy elveszítheted. Ilyenkor nem szabad bezárkózni,még ha nehéz is ez.
Részvétem és sajnállak benneteket.
Őszinte részvétem nem tudok mit mondani nagyon sajnálom és ne csinálj hülyeséget azzal csak a családodnak okozol több fájdalmat.
15/F Részvétem
szerintem nem nagyon hatott meg a dolog. abból amit írsz vagy arra lehet következtetni, hogy kamu, vagy arra, hogy pont nem érdekel téged.
boccs, de akinek meghal az anyja, az nem tesz fel kérdéseket az interneten. egyáltalán mi a kérdés.
egy nulla százalékos önjelölt.
Őszinte részvétem,nagyon sajnálak.De add ki magadból,valakinek beszélj róla.Ha senki nincs,akkor mi itt vagyunk.Előbb utóbb beszélnetek kell erről apukáddal és a bátyáddal,csak még ilyenkor nem jó,mert friss a "seb"(nem tudtam hogy fogalmazni).Öngyilkosságra csak ne is gondolj,hisz ott van apukád és bátyád.Szükséged van rájuk,és nekik is rád.Ha nincs senkid akinek elmondd,írj nyugodtan,vagy írd ki itt.Hidd el csak jobb lessz kiöntöd magadból a fájdalmad,nem szabad magadban tartanod!
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!