Téged zavarna ez?

Nálunk ez hasonlóan működik. Húgom, anya és én majdnem egy méretűek vagyunk, a stílusunk is szinte egyforma. A csinosabb darabokat néha kölcsön szoktuk kérni a másiktól. Nem csinálunk ebből gondot, mert nagyon vigyázunk a ruhákra. Olyan mondjuk ritkán van, hogy kérés nélkül vesszük el.

16L, 21N és 43N

Nálunk anyám elég háklis a saját cuccaira, szóval tényleg csak eseti, és csak kölcsönkérve, random nem vesszük fel egymásit, de még sose jutott eszembe, hogy ez ciki lenne. Sőt, még egyforma felsőink is vannak, max a színe más. Mikor kamasz voltam, akkor is volt ilyen.

(Olyan gyakrabban van, hogy mondjuk veszek magamnak valamit, mégse tetszik magamon, neki meg bejön. Ugyanígy van olyan felsőm, aminél ő első hordásnál rájött, hogy mégse tetszik és nekem adta.)

Az, hogy NÉHA elkérünk 1-1 ruhát egy alkalomra a másiktól, mert nagyon tetszik, az rendben van.

De folyamatosan egymás ruháit hordani, pláne kérés nélkül elvenni, az nekem már nem férne bele. Eleve nem illik a másik cuccai között turkálni.

Egy alkalomért nem szólnék rosszat, csak megjegyezném, hogy látom az én pólóm van rajtad. Ha nagyon tetszik neki, oda is adnám.

Ha többször eljátszaná, hogy csak úgy elveszi, akkor már megkérném, hogy legalább kérdezze meg előtte.

Ha valamelyik kedvencemet nyúlná le, amiről tudja is, hogy a kedvencem, akkor már talán mérges is lennék kicsit.

Azért van egy másik vetülete is a dolognak.

Sokáig spóroltam, így karácsonyra meg tudtam vásárolni a barátnőmnek egy régen áhított -nem éppen olcsó- ruhát amit már régen kinézett magának.

Azután szilveszterkor meg már döbbenten azt láttam, hogy a kedves anyukája éppen abban a ruhában rázta a hatalmas hátsóját, a kb. 20 évvel fiatalabb -aznapi- barátjának.

Bocs, de nem neki szántam, hogy abban pasizzon majd! Arról nem is beszélve, hogy másképpen áll egy ruha egy 56 kilós vékony lányon és másképpen a 90 kiló körüli mamáján, ahogyan kitüremkedtek rajta a hurkák.