Mit tegyünk? Ne találkozzunk velük többet?

Szerintem meg pont az az egyik gát, hogy Te Kérdező nem is mersz "felszabadultan" beszélgetni a férjed baráti társaságában. Főleg kényelmetlen szóba hozni, hogy figyeljetek, egy kicsit legyetek már empatikusabbak...." Másik gond a hozzállás a gyerek kérdéshez. Fáj neked, hogy "másnak már van, nekünk még nincs... "és ezt úgy éled meg, hogy rosszul csináltok valamit. Pedig dehogy! A más gyerekének lehet felszabadultan örülni. Valamiért még várat magára a baba, de ez ha nehéz is, nem egy hatalmas teher, hanem inkább az ember türelmetlenségének a "jele".Járjatok el, és mosolyogj a más gyerekére. Lehet hogy ez nem jó megközelítés, de aki anya, szülő MÁR tudja mivel jár egy gyerek....Félre ne értsetek, nagyon szeretem a lurkómat, de néha már leülnék a földre, hogy "hagyjon mindenki" :)Szóval ez is legyen "előtted" hogy nem fenékig tejfel az anyaság....;)

Nekünk is van egy házaspár barátunk akiktől többen megkérdezték,hogy mikor jön a baba,mert szemmel láthatóan is oda vannak a gyerekekért..Ők elmondták,hogy próbálkoznak,és eddig nem ment,és elmondták,hogy orvostól-orvosig járnak..Még én is meglepődtem,hogy mennyien adtak jó tanácsokat nekik.Sőt az egyik barátunk még egy jó dokit is ajánlott avval,hogy ártani nem árt ha vele is megvizsgáltatják magukat..Az egész nem a sajnálatról szólt,inkább arról,hogy segítsünk neki..Végül is megnyugodtak,már nem volt bennük az a fájdalom,hogy "JAJ mit szólnak a többiek",már nem görcsöltek annyira a babára,sőt a végén már nem ez volt a mindennapi gondolatuk.Ma is összejárunk,és ők is mindig jönnek hiszen már nekik is van egy csodálatos kislányuk.

Szerintem ha nem olyan nagyon jó barátokról van szó, akkor hanyagoljátok az összejöveteleket. Vagy a férjednek jó barátok? Az a nehezebb, mert így nem nagyon lehet igazságot tenni. De mivel nem mondjátok el nekik, honnan tudják, hogy ez Neked kellemetlen téma? Te pedig olyan szempontból kellene, hogy megértsd őket, hogy ha két embernek van gyereke, ráadásul viszonylag hasonló korú, akkor önkéntelenül is előjön a gyerektéma. Nekem is van gyerekem, az alsó szomszédunkban fél évvel idősebb a kisfiú, ha mi találkozunk, mindig a gyerekekről folyik a téma. Ez a helyzet csak kétféleképpen oldódhat meg, vagy hanyagoljátok a találkákat vagy megmondjátok nekik, hogy mellőzzék a témát, mert Ti is vágytok gyerekre, csak egyelőre nem sikerült. Remélem megtaláljátok a kompromisszumos megoldást.

Én erről azt gondolom, hogy ha te úgy döntesz, hogy rájuk nem tarozik, akkor tényleg ne tartozzon rájuk. Akkor menj el, és próbáld magad jól érezni. Azért mert ti még vártok a babára, miért ne lehetne örülni a másik babájának, lehet vele játszani, úgy játszani, ahogy te látod jónak, nem kell gügyögni egyáltalán. Ha meg kérdezgetnek, akkor válaszolj, hogy eljön majd az ideje és kész. Ha látják, hogy nem avatod be őket, leszoknak a kérdezősködésről. Csak eközben próbálj ne megkeseredni. Próbáld úgy nézni, hogy ez az ő életük, amiben van néhány aranyos baba, akiknek te is örülsz, és van a te életed, amiben próbálkoztok, és előbb-utóbb lesz baba. Ne vetítsd ki a saját elkeseredettségedet rájuk. Ők persze hogy kíváncsiak, de nem muszáj beavatni őket, viszont ennek ellenére érezheted jól magad velük. Mi hasonló cipőben jártunk, így viselkedtünk és egy idő után csak kuncogtunk itthon a jó kis kérdéseken a férjemmel. Mert a barátaink és kiváncsak, mi van velünk. Csak nem akartuk elmondani. De ez nem az ő hibájuk. Azóta baba is van és sorba jönnek látogatóba :-))) Legyél nyugodt és azért barátkozz velük!

Megvan a megoldás, ezt kellene tenned szerintem.Semmi értelme fölöslegesen stresszelni magad ezekkel a "barátkozásokkal". Valószínű nem kedvez a teherbeesésednek se -ezt a férjed is meg fogja érteni.

Nekem más jellegű problémám van, de szerintem a szituáció hasonló. Olyan betegségem van, ami elég kellemetlen tünetekkel jár stb. Csak tünetmentesíteni lehet. Elég rosszul voltam sokáig, nem mertem sehová menni, elmartam a barátokat, ismerősöket. Folyton olyat kérdeztek, amit nem kellett volna, és úgy gondoltam, jobb lesz nekem magyarázkodás nélkül. Aztán rájöttem, hogy sok mindent kizárok így az életemből, és miért gondolom én, hogy nem olyan értelmesek, hogy megértsék?! Azóta hacsak felmerül, elmondom, mi a bajom. És megértik, elfogadják, nincs bántó kérdezősködés. Van aki nem értette meg, na gondolhatod, hogy vele nem tartom a kapcsolatot. Adj a férjed barátainak egy esélyt! Persze lehet, hogy nem olyan jó barátaid. De talán még lehetnének!