Mit csináljak a tesómmal? Én szeretnék jóban lenni vele de ő folyton. (lent folyt. )

Együtt lakom a nővéremmel, aki gyakorlatilag olyan mintha a húgom lenne...én főzök, én mosogatok...Borzasztó makacs ember, hát ember legyen a talpán aki majd kibírja egy életen át:P (de komolyan...) Egyetemisták vagyunk mindketten...mivel egy szobában lakunk kénytelen vagyok a konyhában tanulni, mivel mindig amikor bejön hangosan kezd olvasni, csak mert tudja, hogy akkor kimegyek...nem tudom szívatni magam (sem őt) azzal, hogy én is hangosan olvasok mert akkor telik az idő...s nekem nincs fölösleges időm...annyira gyerekes amit csinál...persze inkább kivonulok s nem szólok egy szót sem, most kivel álljak le veszekedni? persze eltelik fél perc és jön a konyhába enni, hogy nehogy véletlenül tanulni tudjak..:-S

Emellett ha baja van mindig segítek neki, bármit...intézem a dolgait egy szó nélkül, várva hogy ekkor majd talán ő is...de nem..nagyon ritkán tesz meg értem bármit is, olyankor 3 óra hiszti van előtte...(nem nagy dolgokat kérek)...

Most épp ment vizsgázni puskával agyontömve...persze mindig hangoztatja, hogy ő mennyire nehéz szakot végez...az egész család őt sajnálja...

Az én szakom persze hülyeség, jelzem nálunk egyetlen vizsgán sem lehet soha puskázni 6-7 teremőrrel büszkélkedünk mindig. Amit valljuk be nem is bánok:)

Mindig ócsárolja a szakot amit végzek, ő a tökéletes...

Én próbálok kedves lenni...megérteni őt, de nagyon nem megy sokszor...külön költözni meg anyumék miatt nem akarok...mert nekik nem esne jól...ezért inkább hallgatok és remélem, hogy valamikor helyrejön ez a dolog közöttünk. Alapjáraton jól megvagyunk (amikor minden úgy van ahogy akarja)...sajnos nem tudom mit tehetnék...

Na kidühöngtem magam, köszi, hogy meghallgattatok, megyek vissza tanulni...kérlek írjatok ha tudtok vmit...