Jogos volt, hogy apukám szóvá tette ezt nagybátyámnak?

Apukám, és a nagybátyám (az öccse) között kicsivel több mint 10 év korkülönbség van.

Nagybátyám a 80-as évek legvégén egy autóbalesetet okozott, amiben 3-an haltak meg, a legjobb barátja, az akkori barátnője, és a vétlen autó sofőrje.

Ő is súlyosan megsérült, de teljesen felépült.(18-20 éves volt akkor)

Közel 1 évet börtönben is ült emiatt, de (jóval) hamarabb kiengedték.

Az élet pedig ment tovább, hogy úgy mondjam ő sosem volt egy egyszerű ember, mindig voltak zűrös ügyei, de pár éve házasodott, és egy nagyon intelligens nőt vett el, aki abszolút jó hatással van a személyiségére.

Már az esküvő előtt volt gyereke ettől a nőtől, később pedig lett még egy.

A lényeg,hogy így karácsony előtt voltunk rokonlátogatáson többfelé az országban, ők külön kocsival jöttek, mi meg a sajátunkkal .

Amikor már hazafelé indultunk ők még beugrottak ide-oda, úgyhogy abban egyeztünk meg,hogy akkor már nem egymás után megyünk, hanem külön.

Nagybátyám idegeskedett is,hogy ő már hazafelé menne, csak a felesége akart még benézni egy két helyre.

Már félúton jártunk hazafelé, autópályán mentünk a megengedett sebességgel amikor ők láthatóan és igazából hallhatóan is hatalmas sebességgel elmentek mellettünk a belső sávban.

Szinte bemozdult az autónk az ő autójuk szelétől, nem tudok mit mondani a sebességre, de bőven 200+++ tempó volt.

Több kilométeren át belátható volt a pálya, ők meg pillanatok alatt eltűntek a látóterünkből.

Mindezt úgy,hogy legalább 30 perc hátránnyal indultak, mi pedig végig a legnagyobb megengedett sebességgel haladtunk.

Egyértelmű volt már az autópályán is,hogy az az ő autójuk, persze nem a rendszám miatt (mert azt nem láttuk), csak "egyedi" a színe, ami nem sok ilyen típusú autónak lehet.

Az ő dolga,hogy mennyivel megy, mi tagadás, de ott ültek a 10 év alatti gyerekei is az autóban, nem beszélve a feleségéről.

Egy utcában lakunk, pár házzal odébb, és nagybátyám épp a kaput zárta, mi pedig megálltunk, ő meg vicceskedve kérdezte,hogy mit csináltunk eddig, már kihűlt az autója motorja is, meg hogy már majdnem megvacsoráztak.

Apukám megkérdezte tőle,hogy mennyivel ment?Azt felelte,hogy "tempósan", apukám meg mondta neki,hogy beáll a kocsival, és átmegy hozzá, mert beszélni akar vele.Nagybátyám arcáról le is fagyott a mosoly, és már jött utánunk cigivel a szájában (ami annak a jele nála,hogy ideges).

Részleteket hallottam a beszélgetésükből (ami inkább egy hangos szóváltás volt), de apukám elmondta,hogy csak emlékeztette őt a közel 25 évvel ezelőtt történtekre, és megkérte,hogy legalább a saját családjával ne csinálja ezt.

Nagybátyám meg teljesen megsértődött, merthogy apukám gratulált a feleségének is,hogy ezt engedi, pedig ő is tudja,hogy mi történt anno, és elvileg egy okos nő.

Valamint az sem tetszett neki,hogy apukám miért szól bele az ő életébe.

Emiatt pedig ma nem is jöttek át hozzánk karácsonyozni, mert tegnap eleve úgy volt,hogy máshová mennek, és ma este jönnek, de nem jöttek.

Vártuk őket, és készültünk, legalább szólhattak volna,hogy nem jönnek, de én úgy gondolom,hogyha talán nincs is közünk hozzá, apukámnak akkor is igaza van.

Az ő dolga,hogy a történtek után még mindig mer így közlekedni, de felnőtt ember létére így reagálni erre?

Apukám sem egy olyan sofőr aki foggal-körömmel ragaszkodik a KRESZ-hez, sokakat talán ő is kiakasztana, de tényleg nem volt normális az ahogy ők jöttek, és már biztos otthon voltak jó néhány perccel előbb mint mi.

Ezt csak azért írom,hogy apukám sem egy begyöpösödött "papa" aki önkéntes rendőrnek hiszi magát, és élete,hogy megrendszabályozzon mindenkit.

De úgy összességében érdekelne,hogy szerintetek a jó viszony esetleges megromlása miatt kár volt szólni?Hagyni kellett volna mert az ő életük?