Mi van velem?! Miért nem visel meg az apukám halála?

Uhh, ez hosszú lesz, de kérlek ha van egy kis időd olvasd végig és ha tudsz, segíts.

15 éves lány vagyok, az apukám majdnem fél éve hunyt el.

Amikor megtudtam, hogy meghalt, nem éreztem semmit. De tényleg. Szinte nem is sírtam.

Aztán a temetésen mindenki sírt, az anyukám teljesen össze volt omolva, nekem meg csak egy könnycsepp se gördült le az arcomon. Ső, a szertartás közben eszembe jutott valami vicces amit előtte lévő nap olvastam, és majdnem elkezdtem nevetni! Itt éreztem először, hogy valami nem stimmel velem.

Aztán egy nap nézegettük a rokonokkal régi képeket, mindenki könnyezett, meg olyan dolgokat mondogatott,hogy most már jobb helyen van, meg hasonlók.

Én meg csak ültem és...és egyszerűen nem értettem, hogy most miért kell sírni.

Most gondolhatnátok, hogy ez azért van, mert:

1: nem szerettem az apukámat vagy hasonlók. Pedig ez nem igaz! Nagyon szerettem, és ő is engem. Remek család voltunk.

2: (amit pár rokon gondol) túl fiatal vagyok hogy felfogjam, mi is történt. Ez se hiszem hogy igaz lenne. Pontosan tudom,hogy mit jelent az, hogy meghalt, és hogy nehéz lesz apa nélkül felnőni.

3: annyira érzéketlen vagyok hogy még a saját szerettemm halála se visel meg.

És itt a másik bökkenő. Ha filmekben vagy könyvekben hal meg a kedvenc szereplőm akkor azon tudok sírni, és több napig szomorú vagyok. Ha egy kitalált személy elvesztése megvisel akkor egy valódié miért nem?