Mit tegyek a súlyos beteg szomszéddal? Képtelen vagyok segíteni rajta.
Sziasztok!
32/N vagyok. Társasházban élek, a közvetlen szomszédom egy nyugdíjas, gyerektelen házaspár. A bácsi nagyon, de nagyon beteg - rákos, haldoklik gyakorlatilag. Az utóbbi időben annyira leromlott az állapota, hogy már nem tud járni, csak fekszik, pelenkás lett. A baj az, hogy nem tudja ezt elfogadni, és minden alkalommal, mikor "dolga van", elindul kifelé a fürdőbe, de még az ágy mellett összeesik. A felesége egyedül éppen hogy képes arra, hogy tisztába tegye, forgassa, a földről már nem tudja felszedni. Ha elesik a bácsi, hozzám csenget át, hogy segítsek felszedni, és én mindig igyekszem is a lehető legjobban segíteni, de esküszöm nektek, nem bírom. Fizikailag. Nem vagyok rossz erőben, de egy magatehetetlen ember súlya duplázódik. Ma reggel hatkor kicsengetett a néni az ágyból, mert a bácsi ismét elvágódott. Beleszakadtam, mire felszedtem a földről. Se ő, se én nem vagyunk olyan állapotban, hogy ezt tudjuk csinálni. Hozzájuk minden nap több órára jön egy hospice-munkatárs, de bentlakó segítséget nem fogadott a néni, mert nincs hova tenni. Ha épp egyedül vannak, mikor ilyen történik, mindig nekem szólnak.
Nem tudom, hogy mondhatnám meg, hogy nem bírom. Akarok nekik segíteni, de nem bírok, és minden alkalommal iszonyatos fájdalmakkal, deréknyilallással, becsípődéssel, húzódásokkal távozom. Viszonylag hamar elmúlnak, de addigra jön az újabb csengetés, ráadásul gyakran tök alkalmatlan időpontban (este tíz, reggel hat, de volt már reggel fél hat is).
Meg lehet mondani nekik udvariasan valahogy? Ajánlhatok valamilyen szakszerű megoldást?
A néni nem akarja a férjét elfekvőben tartani, hazahozza a kórházból is mindig, nagyon ki van készülve az egésztől. Velem mindig nagyon jó viszonyban voltak, bíznak bennem, ezért szólnak nekem, de én meg nem bírom. Lelkileg is egyre megterhelőbb bemenni egy ilyen állapotú beteghez, de ezt még elviselném, a baj az erőmmel van, ami teljesen elhagy. Nem vagyok erre alkalmas. Nem akarom se lerázni őket, se ezt tovább csinálni.
Tudnátok mondani valamit, ti mit tennétek? Létezik udvarias megoldás erre?
Köszi, és mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok.
11! Nem csodálom, hogy ilyen százalékon állsz, ha mindig ilyen válaszokat adsz, közben meg két hete regisztráltál például.
Kérdező, megértelek, én sem tudnék csak úgy elmenni a dolog mellett, viszont téged meg előbb-utóbb kikészít. Reggel 6-kor, este 10-kor.
Fogalmam sincs, mi lehetne a megoldás, mert amint olvaslak empatikus ember vagy, viszont sokáig nem fogod bírni. A szomszéd néni nem akarja beadni elfekvőbe, ezt is megértem valahol, a gondozó reggel 6-kor még nincs ott, szóval ez tényleg nehéz szitu. Nem tudom, mit lehetne tenni.
Szomorú helyzet, az biztos, neked pedig megterhelő. Okosságot és helyes tanácsot ilyen helyzetben nem is nagyon lehet adni. Talán azt, amit már írtak, hogy a szomszédokat is bevonni, de ha nem olyanok, mint te, max. 1-2-szer átmennek felsegíteni a bácsit, de manapság az emberek élik az életüket, előbb-utóbb nem fognak reggel 6-kor átmászkálni miatta.
Eléggé patthelyzet.
#12: Mármint a bácsi helyében, aki nem tud járni, de azért napi szinten elindul és összeesik?
Sajnos nem tudom elképzelni, hogy ennyire ostoba legyek.
Férfi szemmel egyszerű egy ilyen probléma megoldása, egyszerűen csak nyílnak kell lenni.
Kb. így:
"Kedves ... néni, nagyon szeretem önöket, de a ... bácsi ápolásához egyre több segítségre lesz mind gyakrabban szüksége, amit már a jó szomszédság keretében tovább nem illik tőlem elvárnia. Nincs valaki rokonuk, aki segíthetne?"
Ha nincs, akkor meg mondanám, hogy költözzenek nyugdíjasok otthonába, a lakásuk árából telik rá. Más szomszédokat fel sem merülne, hogy ajánljak nekik.
Magyar hagyományos értékrend szerint mindenhol a család feladata az öregekről való gondoskodás. Arra, hogy valaki nem nevelt fel gyerekeket nem kifogás az, hogy nem lehet nekik, mert örökbe is lehet fogadni, vagy keresztgyerekeket is lehet szinte második szülőként nevelni (ilyenkor a keresztgyerekek az örökség miatti érdekeltség miatt is tartják felnőtten is a kapcsolatot keresztszüleikkel).
Ha pedig a családi viszonyok a gyerekek méltatlansága miatt romlottak meg, akkor meg nincs kire hagyni a lakást, ezért nem etikátlan azt eladni, ebből nyugdíjas otthonban ellátást vásárolni.
A fentiek miatt pedig semmit nem is magyarázkodnék (fáj a hátam, lelkileg megterhelő..).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!