Jogosan húzom fel magam?

Nemrég volt az esküvőnk. Tegnap átmentünk férjem testvéréhez (neki is van férje, plusz már gyerek is) és előkerült a téma, hogy milyen jó buli volt stb. Aztán mondom neki, hogy igen mi is jobban kiélveztük volna, ha nem kellett volna a pakolással foglalkozni. Tényleg hiába voltak előre csomagolt sütik, mi pluszban is adtunk mindenkinek. Na a lényeg az én drága sógornőm elkezdi megjegyezni, hogy nekik nem lett csomagolva az esküvői tortából, pedig látta, hogy maradt és szívesen evett volna még belőle. Hát kikerekedett a szemem. Mindenből pakoltunk nekik, amiből tudtunk és persze sokat. Ja igen pluszban megjegyezte azt is, hogy a férje (vegetáriánus, neki külön volt kaja rendelve), hagyott egy csomó kaját az miért nem lett becsomagolva. Mondom hát valószínű kirakták éjfélkor és megették a vendégek a "csomó kaját", amit hagyott a kb 2 db rántott gombát. És hozzáteszem, mi az ő esküvőjükön egy darab szalvétát nem kaptunk. Még a testvére sem. Jogosan háborodom fel? Ha annyira kellett neki a süti, miért nem szólt? Így is tele volt a tkm, hogy a saját lagzimon kb 2 órán keresztül csomagoltam, nem csak ő járt a fejemben.

A másik, hogy elkezdett áradozni neki mekkorra vágyálma már egy százezreket érő neves divatház által tervezett cipő/ táska stb. Teljesen rá van pörögve a témára. Mondom neki, hogy ezek olyan felesleges dolgok az életben. Férje, én férjem is helyesel.

Erre benyőg nekem egy ilyet, hogy:- hát ő biztos azért vàgyik ilyenekre, mert neki már megvan a családja.-

Köpni-nyelni nem tudtam. Most komolyan azzal támadott be, hogy nekem még nincs gyerekem, neki meg már van?

Komolyan mi a baja velem? Alapból kedves, de még sorolhatnám az ilyen kis dolgait. Karácsonyra is megyünk át hozzájuk, de már most görcsben áll a gyomrom. Én fújom fel?